Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
Boros Zoltán: A rendi vezetés változásai a dispozíciók tükrében (1945–1990)
16 BOROS ZOLTÁN Mivel a rend a közösség jelentős részének elhelyezésé ről egyáltalán nem tudott gondoskodni, ötpontos javaslatot állított össze a számukra. Elsősor ban valamilyen lelkipásztori munka felkutatása tűnt kívánatosnak , amely ben a kormányzóapát is közreműködését ajánlotta. Amennyiben ez nem járt volna eredménnyel, rokonoknál, családoknál kellett ideiglenesen elhelyezkedni. Különösen ajánlotta egy-egy plébánián a kántori, sekrestyési vagy irodai munkakör ellátását. Az állami iskolákban történő munkavá llal á st a püspöki kar ekkor már nem ellenezte, mint 1948 nyarán, így Sárközy szük ség esetén ezt a megoldást is elképzelhetőnek tartotta. Végső megoldásként pedig bármely adódó munka elvállalásához hozzájárult.32 Utóbbit a Munka erőgazdálkodási Hivatal helyi irodáján keresztül kellett lebonyolítani. Október 4-ig a lakcímbejelentést is meg kellett tenni minden szerzetesnek, akkor is, ha nem szabályszerűen jelentkezett ki előző lakhelyéről. Utóbbi kitétel az elhurcolt szerzetesekre vonatkozott, hiszen internálás esetén természetesen szó sem volt szabályszerű lakhelyelhagyásról... Ezt az adminisztrációs lépést – ahogy innentől kezdve végig a korszakunkban – a polgári néven kellett megtenni, feltüntetve a korábban használt szerzetesi nevet is. Az elvett rendházakban maradt ingóságokat a helyi leltározó bizottságoktól lehetett visszaigényelni, kétes esetekben az Egyházi Szolgálat Szociális Bizottságá hoz lehetett fordulni. Akik nem kerültek be a rendi vezetésbe vagy a két gimnázium tanári karába és az internátusokba, azoknak világi papi ruhát, a világi állásokban pedig civil ruhát kellett viselniük . Lelkipásztori kisegítést ők csak kivételes esetben vállalhattak. A kivételes szót az eredetiben a nyoma tékosítás kedvéért aláhúzta a kormányzóapát. 33 A három direkt állami intézkedés után, 1951-ben az egyházmegy éről is le kellett mondani a bencéseknek, és azt át kellett adni a győri püspöknek. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) 1950. szeptember ele jén kérte be az egyházmegyei papok jegyzékét, amelyen ekkor huszonnyolc fő szerepelt tizenhárom plébániára és három lelkészségre elosztva, amihez még öt Pannonhalmán élő lelkészt kell hozzáadnunk, akiket az Actio Catho lica kötelékében vettek számításba. Közülük csak négynek nem volt állami kongruája, vagyis ők nem kaptak állami fizetést. 34 A többségük az egyház megye á tad á sakor automatikusan átkerült a győri egyházmegye keretébe, és ellátásukról a továbbiakban a győri püspök gondoskodott. Lássuk, mi is veszett el ebben az öt évben! Az alábbi táblázat összesített adatai szerint látszólag semmi és senki, hiszen az á ltalunk vizsgált és belső 32 Uo. 33 PFL FL FH 855/1950. 34 PFL FL FH 798/1950.
