Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
M ózessy Gergely: Szent Benedek fiai a székesfehérvári egyházmegyében
SZENT BENEDEK FIAI A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYÉBEN 139 a közös teherviselésben. Valahogy így kell cigányainknak is meghozniok az áldozatot a lelki nagykorúságért. A lelkipásztornak a fentebb hangsúlyozott türelem ellensúlyaként szívós következetességre is szüksége van. Ha nehéz szívvel teszem is, időnkint elkerülhetetlen, hogy egy-egy hanyag gyereket vagy felnőttet nem engedek elsőáldozásra, bérmálkozásra. Szokják meg, hogy Isten ügyében nem lehet folyton ravaszkodni, potyát lesni, szájaskodással kikövetelni, amiért a másik megdolgozott. „Értsétek meg – szoktam nekik mondani –, én komolyan hiszek Jézus Krisztusban és rólatok is el kell számolnom előtte. Minden ember érték, ti is! Időt és fáradságot fordítok rátok, mert megbecsüllek benneteket. Talán az jobb volna, ha éreznétek a mellőzést és rövid úton leráznám magamról a »büdös cigányok« gondjait? Örüljetek, hogy Isten családjában mindannyian egyenlőek vagyunk!” Ilyenkor elgondolkoznak és az újrakezdést már komolyabban veszik. Most viszont már nem szabad szűken bánni a dicsérettel! A múló idő azt mutatja, hogy a cigányok hagyományos vallási színvonala, illetőleg színvonaltalansága kettéválik. Korunk nehézségei nem kedveznek a „langyos” embereknek. Értékesebb rétegük lassacskán eléri a többi hívek szintjét és talán egy évtized múlva már nem szorulnak külön cigánypasztorációra. Viszont alakulóban van köztük egy réteg, amelyik teljesen kihűl. Jellemzőik: primitív félig se művelt vallásellenesség, alkoholizmus, prostitúció, munkakerülés, folytonos munkahely változtatás, garázdaság, nemi erőszak, rendőrverés stb. Velük a lelkipásztori kapcsolat tartása gyakorlatilag lehetetlen. Mint már hangsúlyoztam, mindennemű cigány-pedagógia csakis a türelmes megértés és a szívós következetesség arányos kölcsönhatásán alapulhat. Köztudott, hogy állami részről igen komoly összegeket juttatnak nekik. Sajnos azonban e mellé nem csomagolnak célszerű embernevelési szempontokat, személyes törődést, utánajárást, ellenőrzést. Így aztán a megkülönböztető juttatások sokszor azt a hamis illúziót keltik bennük, hogy ők a kiemelt emberfajta, akiknek mindent lehet. A háború után kitelepített lakosság házait az ötvenes évek elején a tanács rendbehozatta és beköltöztette a sokgyermekes családokat. Bizony akadt olyan, aki eltüzelte a gerendákat a feje fölül, ha éppen nem volt kedve rőzsét szedni az erdőben. Kapott helyette másik házat. Népgazdasági és embernevelési szempontból egyaránt súlyos hiba volt hatalmas területű diófást és barackost telepíteni ennyi cigány közelébe. Az ültetvények védelmére a minisztérium ingyen drótkerítést adott az állami
