Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Mikó Zsuzsanna: A bencések elleni büntetőperek 1945–1963 között
A BENCÉSEK ELLENI BÜNTETŐPEREK 1945–1963 KÖZÖTT 29 Az elvétve megszületett kegyelmi döntések közül az egyik Pálfy Aurélé volt, akinek büntetését az Elnöki Tanács 1956-ban 10 évről 5 évnyi börtönbüntetésre csökkentette. Az 1956-os forradalomban kiszabadult és négy hónapot szabadlábon töltött, majd visszavitték a börtönbe. 1957-es újabb kegyelmi kérvényét éppen a korábbi kegyelmi döntés miatt elutasították. Csizmadia Gerő büntetését 1956-ban kegyelemből szintén 10 évről 6 évre mérsékelték, azonban még 1965-ben is, amikor a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítését kérte, elutasították kérését. 1980-ból fennmaradt a Társadalombiztosítási Igazgatóság és a Budapesti Katonai Bíróság levelezése, amelynek az volt a tárgya, hogy Csizmadia Gerő milyen mértékben jogosult nyugdíjra. A társadalombiztosító megállapítása szerint a bűncselekmény elkövetését megelőzően szerzett szolgálati időt nem lehetett figyelembe venni a nyugdíj megállapításakor. A teljes jogi mentesítést csak 1990-ben, illetve 1991-ben érték el azok az elítéltek, akik ezt kérelmezték. Az első semmisségi törvény értelmében Kuster András, Kovács György és Pálfy Aurél esetében mondta ki a Budapesti Katonai Bíróság, hogy esetükben az elítélést semmisnek kell tekinteni. 13 Az 1950-es évek kémkedési és hazaárulási katonai bírósági eljárásaitól teljesen más képet mutat a későbbi időszak jogszolgáltatása. Az 1956 utáni megtorlás pereinek sajátosságai külön elemzést igényelnek, amely jelen tanulmánynak nem tárgya. Az 1963-at követő időszak polgári bíróságainak eljárásai sorában kiemelkedik a Szunyogh Xavér elleni eljárás.14 A népi de mokratikus államrend megdöntésére irányuló vádpontot az úgynevezett Mária Légió magyarországi mozgalmával hozták kapcsolatba. Az eljárás részletezése nélkül kiemelendő, hogy a vádlottak többsége a tárgyaláson látta először egymást életében. A bíróság szerint összeesküdtek abból a célból, hogy a Magyar Népköztársaság törvényes rendjét megdöntsék, és a kapitalista államberendezkedést visszaállítsák. Az ítélet indoklásában az 1950-es évek szóhasználata köszönt vissza, vagyis a vádlottak személyiségét igen veszélyesnek ítélték a társadalomra nézve, a „Horthy fasiszta rendszer eminens képviselőinek” tekintették őket, hangsúlyozták a népi demokráciával szem beni gyűlölet motívumát, a konok elszántságot és külföldi kapcsolataikat. A vádlottak többsége 1963-ban szabadult a börtönből, az ítélet semmisségét többségük esetében 1990-ben mondta ki a bíróság. 13 Hadtörténelmi Levéltár, Budapesti Hadbíróság. Másodfokú eljárás: Katonai Főtörvény szék Katf. 075/1954. 14 Budapest Főváros Levéltára XXV. 4. f. Fővárosi Bíróság Titkos ügykezelés alól kivont perek iratai, 9232/1961.
