Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Boros Zoltán: A Katolikus Középiskolai Főhatóság
Boros Zoltán A Katolikus Középiskolai Főhatóság Bevezetés A magyarországi bencések modernkori történetének ismerete elválaszt hatat lan az oktatásban betöltött szerepük vizsgálatától. Különösen igaz ez az 1950 és 1990 közötti időszakra, amikor a fokozatosan kiépülő pártállami diktatúra nyomására a szerzetesség legális működésének lehetősége gya korlatilag megszűnt, és az 1950 után fennmaradó négy szerzetesrend tevékenységét az állam kizárólag az oktatás területére kívánta szűkíteni . Az állampárt szorításában helyüket kereső katolikus iskolák működéséhez a püspöki kar igyekezett minden segítséget megadni. Ennek a segítő szándéknak a gyakorlati megnyilvánulása volt a Katolikus Középiskolai Főhatóság (KKF) 1950-ben történt felállítása. Az állami szervek szempontjából nézve is hasznosnak tűnt az intézmény létrehozása, hiszen ezen keresztül is befolyást tudtak gyakorolni a katolikus gimnáziumok mindennapi életére. Ha vetünk egy pillantást a Katolikus Lexikon tárgyunkra vonatkozó szócikkére, azt láthatjuk, hogy a KKF működésének két korszakát különbözteti meg egymástól: az 1934 és 1940 közötti első hat évet, illetve az 1950-től 1992-ig tartó több mint négy évtizedes időszakot . Ezek szerint 1934 -től kezdődően ez a testület volt „a Püspöki Kar által létrehozott főfelügyeleti szerv a katolikus középiskolák irányítására”; míg a z 1950 -től számított időszakban „A Katolikus Középiskolai Főhatóság felügyelt a katolikus középiskolákban folyó valláserkölcsi nevelés és általában a nevelés és tanítás munkájára, s annak rendjét biztosító törvények, jogszabályok megtartására”.1 Bár mindkét meghatározásban szerepel a felügyeleti tevékenység ellátása, valójában csak a harmincas években sikerült ezt a gyakorlatban is megvalósítani. A kommunista uralom idején a katolikus középiskolák tényleges irányításába az állam a korábbiakná l radikálisabban avatkozott be, így a püspöki kar egyik testü -1 Magyar Katolikus Lexikon VI. Főszerk. Diós István. Bp. 2001. 362–363.
