Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Bandi István: A bencés rend esztergomi Szent István Gimnáziuma az 1945-ös újrakezdéstől az államosításig
A BENCÉS REND ESZTERGOMI SZENT ISTVÁN GIMNÁZIUMA... 79 Záró gondolat A magyarországi bencés rend oktatói és nevelő szerepe a második világháború utáni vészterhes időszakban minden akadályozó tényező ellenére sem csökkent. A röviden ismertetett intézmény csak a hitre építhetett, és reménykedhetett, hogy jobb korszak köszönt az országra és az egyházra. Ezzel szemben az államosítás a diákságot megfosztotta az esztergomi ben cés közösséghez tartozás esélyétől, az atyákat pedig hivatásgyakorlásuktól, fedélnélkülivé téve a rend egy jelentős részét. A bencés rend ugyan az 1950-es megállapodás nyomán a többezres diákseregből pár száznak biztosíthatta továbbra is az oktatást, nevelést, de az esztergomi bencés iskola már nem nyitotta ki kapuit. Így az itt tanító atyák jelentős része szerzetespapi hivatása mellett a másik hivatását, az oktatást nem gyakorolhatta többé. Ugyanakkor ide kívánkozik még, hogy az esztergomi tanárközösség néhány tagjának megadatott a lehetőség, hogy tanári hivatását is tovább gyakorolja, hiszen pl. az 1947/48-as tanév tanárai közül Molnár Marcián és Korányi Szevér később a győri Czuczorban, Kádi Győző, Scheidl Venánt, Szalay Semjén állami gimnáziumokban, Sulyok Efrém és Monsberger Ulrik pedig Pannonhalmán tanított. Hogy az itt tanító rendtagok közül kik maradtak „kincésként” Esztergomban, illetve az egyházmegyében, és milyen sorsuk volt a Rákosi-, majd később a Kádár -korszakban, az már egy következő ku tatás tárgyát képezi.
