Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Keresztes Csaba: A bencés rend írott és tárgyi műkincseinek sorsa 1949–1952 között
52 KERESZTES CSABA A lefoglalt könyvanyag sorsa tehát bizonytalan volt, és előzetes döntés hiá nyában senki sem tudta, hogy mi lesz vele. Az illetékes hivatal, kihasználva a váratlan helyzetet, javaslatokat terjesztett a minisztérium elé. Az OKK 1950 augusztusá ban megfogalmazott rendelettervezetében már kirajzoló dott egy szilárd elképzelés: a „nemzeti tulajdonba vett könyvtári, levéltári és múzeumi anyag [...] a népi demokrácia tudományos és népművelési intézményei számára biztonsága helyezendő és az alább részletezendő szempontok szerint történő selejtezés után tudományos és népkönyvtári célokra igénybe veendő”. 74 Az egyházi könyvállomány értéke természetesen ismert volt. Az egyházi könyvtárak – mint írták valamivel később –, „a mai napig igen sok kimagas ló könyvészeti értéket tartalmaznak. A vizsgálatok során jegyzékbe foglalt értékek (kódexek, kéziratok, ősnyomtatványok, XVI. század eleji nyomtatványok és régi magyar könyvek) száma több ezret tesz ki. Ezen ritkaságokon kívül (Corvinák, unikumok stb.) a könyvtárak anyagának nagy része is értékes, használható és az országban kevés helyen megtalálható tudományos könyvgyűjtemény.” A megszerzés indokául az egyházi könyvtárak rossz ke zelését adták meg, egyértelműen a prekoncepció szándékával. „Az egyházi könyvtárak általában igen rosszul kezeltek, a szakmai követelményeknek távolról sem felelnek meg. Egyesekben még katalógus sem található, a legtöbben pedig évtizedek óta nem tartottak állományrevíziót, így maguk sem tudják, mi van meg ténylegesen a könyvtárban. Pannonhalmáról például 15 évvel ezelőtt kikölcsönöztek egy unikumot, és az a mai napig sem került vissza a könyvtárba. A gondatlan és hanyag kezelésen túlmenően ezek a könyvtárak nem állnak a nyilvánosság rendelkezésére, így a tudományos kutatás nem tud hozzáférni ehhez a rendívül becses és nélkülözhetetlen forrásanyaghoz.” 75 E „rendívül becses és nélkülözhetetlen forrásanyaghoz” tehát 1950 nyarának második felében, a volt rendházakban a hatóságok már hozzáférhettek. Az állam azonban nem hagyta sokáig üresen az épületeket: azokat szinte azonnal átadták más szervezetek (iskolák, hivatalok, államvédelem stb.) részére és használatára, ezért az épületekben maradt könyvtárak elszállítása különösen sürgetővé vált augusztus végén – szeptember elején.76 Az OKK a kiigényelt vagy már el is foglalt rendházak helyiségeiben lévő könyvanyag védelmére és zárt letétként történő őrzésére hívta fel az adott települések 74 MNL OL XIX−I − 20 − 05317 − 1950. (11. doboz) 75 MNL OL XIX−I − 20 − sz. n. − 1952. (11. doboz) 76 MNL OL XIX−I − 20−5667 − 1950. (11. doboz)
