Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Mikó Zsuzsanna: A bencések elleni büntetőperek 1945–1963 között
A BENCÉSEK ELLENI BÜNTETŐPEREK 1945–1963 KÖZÖTT 31 lévő ügyekre is alkalmazni kellett. Az ügy jelentőségét az is jól mutatta, hogy a jelentéstétel legkisebb késedelme esetén a bírósági elnököknek igazoló jelentést kellett készíteniük a késedelem okáról. Az Állami Egyházügyi Hivatalnak megküldött első büntetőügyben 1960 júniusában született ítélet, majd 1970-ig folyamatosan érkeztek a jelentések az egyháziakkal szembeni eljárásokról. A titkos ügykezelés keretében összegyűjtött eljárások iratait mind az Igazságügyminisztérium, mind pedig az Állami Egyházügyi Hivatal irattárában egy ügyszámon kezelték, amely lehetőséget adott arra, hogy teljes képet kaphassak az 1960-as évtizedben lezajlott egyháziakkal szembeni bírósági eljárásokról. A közel 150 ügyet áttekintve az eljárások között négy fő csoportot különíthetünk el: 1. A közvádas eljáráshoz tartozó politikai bűncselekmények kategóriá ját, amelyben a fő vádpont a szervezkedés volt, amely az 1960-as években főként a mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe való belépés megtagadását, vagy az erre való felhívást jelentette. 2. A közvádas eljárások keretében indultak szintén a demokratikus államrend elleni szervezkedés vádponttal eljárások, azonban ezekhez még köztörvényes bűncselekmények kategóriáját is hozzácsatolták. 3. A köztörvényes bűncselekmények kategóriája, amelybe beletartozott a rablás, a gondatlan emberölés, a kuruzslás stb. 4. A magánvádas bűncselekmények csoportja, amelybe elsősorban a becsületsértés tartozott. A bencésekkel szembeni eljárások a kisebb jelentőségű ügyek csoportjába sorolhatók be. Egyik jellegzetes példája ennek egy 1965 októberében elítélt bencés szerzetes ügye. A nevelő pofon vágta a diákját, akinek beszakadt a dobhártyája és ezzel nyolc napon túl gyógyuló sérülése keletkezett.17 Ebben az ügyben a bíróság szokatlan megértést tanúsított a vádlott iránt, mivel nagyon enyhe büntetést szabott ki, arra hivatkozással, hogy a vádlott őszintén elismerte a felelősségét, és az egyházi elöljáró által adott írásbeli figyelmeztetés elég visszatartó erővel fog bírni a jövőre nézve. A büntetés kiszabását azonban mégis indokoltnak tartotta, mivel az ítélet szerint a vádlott korábbi büntetlen és feddhetetlen előélete nem lehet enyhítő körülmény, hiszen az a papi, szerzetesi hivatása gyakorlásának elengedhetetlen feltétele. A bencésekkel szembeni eljárások dinamikája és alkalmazott módszerei kapcsán azt lehet megállapítani, hogy a katolikus egyházhoz tartozókkal 17 MNL OL XIX-E-1-z 00166/1965. Győri járásbíróság, 1395/1965.
