Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Mikó Zsuzsanna: A bencések elleni büntetőperek 1945–1963 között
28 MIKÓ ZSUZSANNA Az egyetlen tárgyalási nap végén a bíróság kihirdette az ítéletét. Ha ösz szevetjük az ítéletet Vaszary Gábor és Jezerszky Ottó tragikus következménnyel járó ítéletével, azt mondhatjuk, hogy a bíróság megbocsátó volt a vádlottakkal szemben. A súlyos vádpontok ellenére a legsúlyosabb büntetéssel sújtott Pázmány Géza 15 év börtönbüntetést kapott, a legenyhébb büntetésben, 2 év 6 hónap börtönbüntetésben Kovács György és Vaszkó Lajos részesült. De itt az évek számának nem volt jelentősége, a börtönbüntetés az életet jelentette. Az indoklásban nem találunk semmi meglepőt, az eljáró bírósági tanács teljes egészében elfogadta a belügyi vizsgálat eredményét. A bíróság külön részletezte, hogy a vádlottak cselekményét miért tekintette a társadalomra nézve különösen veszélyesnek. A fiatalság tisztánlátását a „marxizmussal ellentétes ideológiával fertőzték meg”. A bíróság nem hagyta szó nélkül az ügyészség által felvonultatott egyetlen tanú vallomását sem, mivel azt is a vádlottak terhére írta, hogy akkora befolyásuk volt a gyerekekre, hogy még ez a 16 éves fiatal is gondolkodás nélkül mentegetni próbálta őket a tanúvallomásával. A vádlottak személyének veszélyességével kapcsolatban kiemelte a bíróság a „magasabb értelmi képességet” és az „ellenséges magatartásukat”. A Katonai Felsőbíróság tárgyalására 1954. szeptember 8-án került sor, ahol a másodfokú bíróság mindenben helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A másodfokú bíróság a cserkészmozgalom szervezését emelte ki különösen veszélyes tényezőként, véleménye szerint a vádlottak kifejezetten a rendszer ellen szervezték a mozgalmat. Az elsőfokú bíróság azt mondta ki, hogy a cserkészmozgalom céljai között a fegyveres felkelés nem szerepelt, a másodfokú bírói tanács ezt nem látta elfogadhatónak, mivel véleménye szerint a konkrét célok kitűzésére csak azért nem került sor, mert a vádlottak még nem láttak erre módot. A börtönbüntetés megkezdésével kapcsolatban szintén megindító, a rendszer embertelenségét mutató levélváltásokkal találkozhatunk. 1954 októ berében Pázmány Géza édesapja azt kérte a hatóságoktól, hogy adjanak hírt a fiáról, akiről 1953 júliusa óta semmit sem tudott. Az elítéltek hozzátartozói sorra írták a kegyelmi kérvényeket főként a börtönbe zártak rossz egészségi állapota miatt, de ezen kérvények szinte mindegyikén az a megjegyzés szerepel: „intézkedést nem igényel”. Ennek megfelelően a kérvényezők még csak választ sem kaptak kérésükre. 12 12 Hadtörténelmi Levéltár, Budapesti Hadbíróság. Másodfokú eljárás: Katonai Főtörvény szék Katf. 075/1954.
