Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)

Szabó Csaba: A Pannonhalmi Szociális Otthon és lakói

A PANNONHALMI SZOCIÁLIS OTTHON ÉS LAKÓI 259 ha nem gusztus szerinti étel kerül a tányérba, de ellenkező esetben korlátlan képesség – még a diéta-ellenes ételekben is. Nyugtalanság, amikor a csendes nyugalom elviselhetetlenségét állandó kiabálással és ajtócsapkodással igye­keznek tarkítani. Elégedetlenség és telhetetlenség, amikor valaki többet vesz a tányérjára, mint amennyit el tud fogyasztani, s keservesen sóhajt: nem így volt régen. Fogcsattogtatás, ha valaki már itt akarja hozzászoktatni társait a fogcsikorgatás nehéz pönitenciájához, mégpedig cement fogakkal. Takaré­kosság. Mindenből a legrosszabbat használja, hogy a nevető örökösök őnála előkelőbbek lehessenek. Aggodalom: vajon ki fog megjelenni a temetésén? Az öregség legbiztosabb ismérve, hogy ilyen témákkal egyáltalán foglalkozunk!” 39 Mécs László költő, premontrei szerzetes, aki maga is évekig élt Pannon­halmán a szociális otthonban, egyik versében a pannonhalmi végzős diákok életvidámságát és a szociális otthon lakóinak törődöttségét állította szép párhuzamba. 40 A Katolikus Egyházi Kegydíjasok és Betegek Szeretetszolgálata folyama­tosan igyekezett javítani az Otthon és a bentlakók helyzetén. Jelentős erő­feszítéseket tettek, bútorokat szereztek, hogy minél több elfogadható lakást lehessen berendezni, de a zsúfoltságon sem akkor, sem később nem tudtak enyhíteni.41 Az önfeláldozásban, segítségben példát mutattak a kedvesnővé ­rek is, akik kezdetben szinte kizárólagosan, később már csak részben vállal­ták az idős szerzetesek ápolását, ellátását és gondozását. 42 39 Jézus Társasága Magyarországi Rendtartomány Levéltára (a továbbiakban: JTMRL) VI. 52. Tüll Alajos hagyatéka. Jubileumi Krónikás. (Nem került felolvasásra, mert a jubileumi ünnepség elmaradt. A szöveg egy része az 1961. farsangban a vidám esten nyert felolvasást.) Szerk. Márk Ágoston. 40 Mécs (Martoncsik) László (1895–1978) költő, premontrei rendi kanonok. 1918-ban szen ­telték pappá. Felvidéki premontrei gimnáziumokban magyar–latin szakos tanár, könyvtá­ros, majd plébános. Első verseskötete 1923-ban jelent meg Hajnali harangszó címen. Ma ­gyarország határain túl is ismert költő volt, verseskötetei franciául is megjelentek (1938 és 1944). 1935-ben elindította és szerkesztette a Vigilia című lapot. 1945 után barátainál, rokonainál álnéven bujkált. 1953-ban barátainak átadott kéziratos verseiért tíz évi börtönre ítélték. 1956 szeptemberében szabadult, 1958-tól az óbudai plébániatemplomban kisegítő. Nyugdíjasként Pannonhalmán élt. Vö. Mécs László: Pannonhalmi ballagók. A költő saját versét szavalja: http://www.nvt-magyarhaz.eu/mecslaszlo/hang/mk13.mp3 (Letöltés: 2016. febr. 12.) 41 Vö. http://www.szeretetszolgalat.hu/tortenetunk (Letöltés: 2016. febr. 21.) 42 Például Csitos Ágnes Antonella MKIT (1917–1996) 1960-tól Pannonhalmán a szociá ­lis otthonban dolgozott. Itt lett Endrédy Vendel zirci apát ápolója. 1986-ban segítségével hozták létre a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulata Constantinum Óvodáját Kiskunfélegyházán. Utolsó éveit Kiskunfélegyházán töltötte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom