Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Szabó Csaba: A Pannonhalmi Szociális Otthon és lakói
A PANNONHALMI SZOCIÁLIS OTTHON ÉS LAKÓI 251 sek ellátása tehát Magyarországon részben a társadalombiztosítás feladatává vált, illetve az eltartó családok és rokonok gondoskodtak az öregekről. Az agg szerzetesek és szerzetesnők csak ritkán rendelkeztek olyan családi hátérrel, amely képes lett volna gondoskodni róluk, a társadalombiztosítás pedig nem terjedt ki rájuk. Amíg az állam a szerzetesrendeket szét nem szórta, addig a közösségek megfelelő ellátást nyújtottak az idős, ápolásra szoruló tagoknak. Az 1950. augusztus 30-án létrejött megállapodással kapcsolatban a kormány szeptember 1-jén egy okmányt hozott a püspöki kar tudomására, s ennek hetedik pontja így szólt: „A kormány a munkaképtelen, rokkant, öreg szerzetesek rendelkezésére bocsát bizonyos számú eddigi rendházat, és gondoskodik ellátásukról.” 12 Az egyház- és államközi kérdések rendezésére úgynevezett Paritásos Bizottság alakult, amelynek egyházi részről Grősz József kalocsai érsek, dr. Czapik Gyula egri érsek és dr. Hamvas Endre csanádi püspök, esztergomi apostoli kormányzó voltak a tagjai; az állam részéről pedig Bognár József belkereskedelmi miniszter, Olt Károly pénzügyminiszter és Jóború Magda közoktatásügyi államtitkár. Két albizottság is alakult: a pénzügyi és a szociá lis. A Szociális Albizottság tagja volt állami részről Veres József belügyminisztériumi és Simon Lajos népjóléti minisztériumi államtitkárok, valamint Cséki Sándor, az Országos Tervhivatal főosztályvezetője. Egyházi részről Hagyó-Kovács Gyula ciszterci kormányzó (1950. novemberi letartóztatása után Szörényi Gábor jezsuita, P. Csávossy Elemér tartományfőnök titkára váltotta), Nagy Vencel bencés főszámvevő (később Szűcs Imre piarista) és Szabó Erna szatmári irgalmas nővér vettek részt az albizottság munkájában.13 A Paritásos Bizottság csupán öt alkalommal ülésezett 1950. szeptember és november hónapokban. A kormány részéről a tárgyalásokat formaságnak tekintették, lényegében alig tettek engedményt a püspökök felé. A magatehetetlen, munkát vállalni nem tudó idős és beteg szerzetesek elhelyezése nem tűrt halasztást. Ügyük több alkalommal felvetődött a Paritásos Bizottság mellett a püspöki kar ülésein is.14 A rendházak elhagyására 12 Gergely J.: Az 1950-es egyezmény i. m. 328. 13 Gergely Jenő: A „Paritásos Bizottság” jegyzőkönyvei. 1950. szeptember–november. In: Magyar egyháztörténeti vázlatok. II. Bp. 1990. 223–228. Uő.: A szerzetesrendek 1950. őszi felszámolásának dokumentumai. A Paritásos Bizottság jegyzőkönyvei, 1950. szeptember 19. – november 15. In: Levéltári Szemle, 41. (1991) 2. sz. 50–51. 14 A Magyar Katolikus Püspöki Kar tanácskozásai 1949–1965 között. Dokumentumok. I–II. †Borovi József gyűjtésének felhasználásával összeállította Balogh Margit. (METEM.) Bp. 2008. I. 292.
