Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Mikó Zsuzsanna: A bencések elleni büntetőperek 1945–1963 között
22 MIKÓ ZSUZSANNA vágott, helyettük mondta el, miként követték el a cselekményt. A szakértői véleményeket az 1989-es perújrafelvételi tárgyaláson is bizonyítható módon meghamisították. A második korszakhoz sorolható, 1957-től meginduló büntetőeljárások már teljesen más képet mutatnak. Az ekkor sorra kerülő eljárásokban nem mutatható ki nyílt jogszabálysértés. Éppen ellenkezőleg, az újonnan hatalomra kerülő Kádár-kormány, éppen legitimációs problémái miatt, különös gonddal ügyelt arra, hogy az eljárások látszólag teljesen a törvényi előírásoknak megfelelően folyjanak le. Ehhez az egyik eszköz, hogy megalkották az eljárások alapjául szolgáló jogszabályokat. Emellett a politikai vezetés csak közvetetten adott iránymutatást az egyháziakkal szembeni eljárások során szem előtt tartandó szempontokra. A szempontokat a Belügyminiszter, az Igazságügyminiszter és a Legfőbb Ügyész 9/1958 BM számú együttes utasítása a letartóztatottak osztályhelyzetére, az általuk elkövetett bűncselekmények politikai vagy köztörvényi jellegére, valamint a visszaesők fogalmának meghatározására összegezte. Az utasítás felsorolta azokat, akiket a büntetőeljárás során osztályidegennek kell tekinteni. Ebbe a fogalomkörbe tartoztak azok, akik kizsákmányolásból éltek: a volt tőkések, gyárosok, üzemtulajdonosok, nagykereskedők, bérháztulajdonosok, vállalkozók, arisztokraták, földbirtokosok és kulákok. Ezen kívül ugyanezen elbírálás alá estek az 1945 előtti államapparátusban és állami intézményeknél vezető beosztásban volt személyek a főjegyzőkig bezárólag, a volt horthysta politikai rendőrség valamennyi beosztottja, a rendőrség, a honvédség volt hivatásos állományába tartozók, a VKF/2 vezetői, tisztjei és valamennyi beosztottja, a jobboldali pártok és szervezetek vezetői és országgyűlési képviselői. Alkottak még egy harmadik kategóriát is, akik az előzőekbe nem tartoztak bele, de az összes körülményt figyelembe véve megállapítható volt, hogy deklasszált elemek, pl. egyházi személyek, papok, urasági intézők. Az utasítás meghatározta a politikai bűntettes fogalmát is, vagyis azt a személyt, aki a hatályos anyagi büntetőjogi szabályok hivatalos összeállítása (a továbbiakban BHÖ)2 I., II. és IV. fejezetében meghatározott bűncselekményt követte el. A politikai vezetés szándéka szerint ezekben az eljárásokban az elrettentés volt a fő cél, a jelentős tömegbázissal rendelkező egyházakat kívánták meggyengíteni. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1963. évi 4. számú törvényerejű rendelete, amely a teljes körű közkegyelem gyakorlásáról rendelkezett, vetett véget ennek az időszaknak, és zárta le az egyes társadalmi csoportok ellen irányuló büntetőeljárások korszakát. 3 2 Hatályos Anyagi Büntetőjogi Szabályok Hivatalos Összeállítása (BHÖ) 1958. 3 A jogi eljárások sajátosságairól lásd részletesebben Zinner Tibor: A kádári megtor -
