Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Dénesi Tamás: Bencés diaszpóra 1948–1950 között
156 DÉNESI TAMÁS felajánlottak lakást és kápolnát, ha agitál a „mindszentizmus” ellen. Mivel ezt kereken visszautasította, a hívektől számára kiürített lakást és szükségkápolnát azonnal lefoglalták másoknak.126 Decemberben azonban sikerült olyan ingatlant szerezni, amelyen lehetséges volt kis kápolna kialakítása. 127 A politikai nyomás az egyházközségi képviselő-testület felállításánál szintén érzékelhető volt. 128 Azonban már lelkészi kinevezése előtt megfogalmazódott Horváth tanár úrral kapcsolatban: bár a püspökség elfogadja őt, tart tőle, hogy sok probléma lesz vele, hiszen nem ismer tekintélyt.129 A félelem később beigazolódott. 1948. október 25-én a pannonhalmi dékáni testület kénytelen volt foglalkozni ügyével, ugyanis Detre eddig rendszeresen tapasztalt elöljárók elleni zúgolódása újabb problémával egészült ki: lelkészi jövedelmeit nem szolgáltatta be a házfőnöki pénztárba, sőt a veszprémi püspöki aulától kapott kongruát, hitoktatási díjat és lakáspénz-pótlékot letagadta apátja előtt.130 A testület ki látásba helyezte, ha az elöljárók elleni alaptalan és súlyos vádaskodásait újra megismételné, megvonják a pasztorális munkára szóló megbízatását. A dékánülés értelmében eljáró apáti rendelkezés kézhezvételekor újra engedetlen és fenyegető magatartást tanúsított, ezért Pannonhalmán elhelyezését fontolgatták. A rendből történő eltávolítását egyelőre nem tervezték, ennek egyik megfogalmazott oka pedig az volt, hogy az egyházellenes propaganda erősödésével sok kellemetlenséget okozhatott volna a rendnek.131 A többszöri felszólítás ellenére rendházának 1949 elején újra nem fizette be a kongruát, illetve a pénz visszatartásáról nem adott át minden információt Sárközy Pál apátnak, akinek meglepően nyers és ellenséges stílusban írta válaszait.132 Ezért ségben bízta meg a tókerti lelkészség lelkipásztori ellátásával. VÉL I.01.44.a. 331-118/1948. – 1949. március 20. után a bencés templomban az istentiszteletnek a házfőnökkel egyetértésben megállapított időben kellett lennie, a lelkész a vasár- és ünnepnapi miséken perselyezhetett, a lelkészségnek ellenben meg kellett térítenie a bencés templom kiadásait (világítás, orgona, gyertya, takarítás stb.). PFL FL FH 236/1949. 126 PFL FL FH 98/1949. Kápolna céljára egy képviselő-testületi tag egyik saját lakását ajánlotta fel: VÉL I.01.44.a. 331-115/1948. 127 VÉL I.01.44.a. 331-116/1948. 128 VÉL I.01.44.a. 331-112/1948. 129 PFL FL FH 821/1948. 130 A források áttekintése után szinte biztosnak látszik, hogy ennek nem a jövedelem saját célra történő felhasználása volt a célja. Magatartását inkább a plébániaalapítás és a kápolnaépítés anyagi alapjának megteremtése, illetve a szerzetes-elöljárókkal szembeni ellenállása magyarázza. 131 PFL FL FH 1021/1948, továbbá FHT Fegyelmi ügyek, aposztáziák (Detre, 1948). Az ügy höz továbbá: VÉL I.01.44.a. 331-108/1948. 132 PFL FL FH 98/1949.
