Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Várszegi Asztrik OSB: A magyar bencések főapátválasztásai a 20. században
16 VÁRSZEGI ASZTRIK OSB Monsberger Ulrik kormányzó perjel (1969–1973) Legányi Norbert főapát meghirdette a II. Vatikáni zsinat követelte nagy káptalant (rendi gyűlés) azzal a céllal, hogy a zsinat kívánta szellemben újítsák meg a statútumokat. De a stat ú tumokat alkotó nagykáptalan már csak a kormányzó perjel idején kezdte el munkáját. Az Állami Egyházügyi Hivatal a főapátválasztás feltételéül szabta az új statútum elkészültét, továbbá mind egyházi, mind állami jóváhagyását. 1972. március 13-án Monsberger Ulrik kormányzó perjel Miklós Imre államtitkárnál Budapesten tett látogatása alkalmával az államtitkár láttamozta a statútumokat az alábbi szöveggel: „A Bencés Rend Magyar Kongregációjának Statutumait tudomá sul veszem és kihirdetését engedélyezem”.23 1973-ban érvénybe léptek tehát a Pannonhalmi Szent Benedek Rend hazai viszonyokra megfogalmazott statútumai. A külföldön élő magyar bencések megalkották a Supplementum Statutorumot, azaz a magyar statútumok kiegészítő jogszabályát, amely az ő életüket foglalta keretbe. A Supplementum 1967. január 1-jével lépett életbe kísérle ti jelleggel, ezt meghosszabbított ák 1978-ben, továbbá 1988-ban. 24 A rendi statútumok egyházi és állami jóváhagyása után elkezdődött a főapátválasztásra történő közvetlen előkészület. Konventgyűlések, csoportmegbeszélések, személyes megbeszélések, érezhető külső (állami) manipu láció, annak mérlegelése, hogy a rendi többség jelöltjét végül is elfogadja-e Róma, de főként az államhatalom, az ÁEH. Ezért merült fel az a gondolat is, hogy ismét a Szentszék nevezzen ki főapátot. A többség azonban a választás mellett volt. 6./ Szennay András főapát (1973–1991) 25 Három alkalommal ült össze a főapátválasztó nagykáptalan: 23 PFL, FL, Perjeli iratok (PI), Perjelnapló (1966–1979), 208. 24 Somorjai Ádám: Békés Gellért OSB, a nyu gati magyar bencések elöljárója. In: Littera rum radices amarae, fructus dulces sunt. Tanulmányok Adriányi Gábor 80. születésnapjára. Szerk. Klestenitz Tibor – Zombori István. Bp. 2015. 373–387. Itt: 385. 25 Budapesten született 1921-ben, a Budapesti Bencés Gimnáziumban érettségizett. 1939-ben lépett a rendbe. Apor Vilmos győri püspök szentelte pappá, 1944-ben. Ezt követően Oroszváron (Moson vármegye) a Lónyay házaspár lelkésze lett. 1946-ban teológiai doktor, majd Pannonhalmán főapáti titkár. Az 1947/1948-as tanévben Budapesten, a bencés gimnáziumban tanított, 1950-től a Veres Pálné Gimnázium hittanára volt. 1950 szeptemberétől a Hittudományi Akadémia könyvtárosa. 1965-ben kinevezték az alapvető hittan tanszéken nyilvános rendes tanárrá, két alkalommal is dékán volt. 1972-ben főapáttá választották. 1991-ben a főapáti szolgálatából visszavonult. 2012-ben halt meg.
