Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Dénesi Tamás: Bencés diaszpóra 1948–1950 között
144 DÉNESI TAMÁS templomban hitszónok lett. Mivel 1948 novemberétől a legtöbb bencéshez hasonlóan ő sem folytathatta a hitoktatást, a Szent Imre Kollégiumban a prefektusi feladatot látta el.90 1949 májusában a püspök Keresztény leány egyházat az egyházasfalui plébániához csatolta. Mivel ezzel a plébános munkája megszaporodott, Sárközy Páltól kért soproni rendtársat a keresztényi filia ellátására. A kormányzó apát által jelölt szerzetes, Jánosi Gyula káplánként a soproni házból járt ki, hogy minden vasár- és ünnepnapon misézzen a faluban.91 Szeptemberben azonban apátja Bakonybélbe helyezte ház- és kertgondnoknak, helyére Szigeti Kerény került keresztényi kisegítőnek. 92 Nagy Julián esetében láttuk, hogy a sokszor kényszerű és váratlan helyzetek miatti gyors áthelyezések megviselhették a bizonytalan élethelyzetbe került szerzeteseket. Jánosi Gyula szintén nehezen emésztette meg az új dispozíciót. Október 4-én őszinte levélben fordult a kormányzó apáthoz. Ebben kifejtette, hogy az elmúlt időszakban csak az engedelmesség miatt vállalt gazdasági jellegű rendi feladatokat,93 de ezek mindig lelki megpróbáltatást jelentettek számára. A bakonybéli áthelyezés kapcsán nemcsak saját érzéseit tárta fel az apátnak, a megpróbáltatásokkal teli időszak rendtársaira tett ha tását sem felejtette el megemlíteni neki: „Látom magam körül a rendben a kiábrándult, elkeseredett, összetört embereket. Magam is érzem és látom, hogy az említett megpróbáltatások egyre csökkentik lelkierőm, munkakedvem. Nem akarok kiábrándult pap, cinikus szerzetes lenni, ezért tisztelettel bejelentem, hogy az említett bakonybéli dispozíciót gondos és lelkiismeretes, a következményekkel számoló megfontolás után nem fogadom el.” A ren del kezés megváltoztatását kérte és kilátásba helyezte, hogy amennyiben az apát ragaszkodna a dispozícióhoz, elbocsátását kéri a rendből. Sárközy Pál két levéllel válaszolt rendtársának, egy hivatalos és egy magánlevéllel. Előbbiben döntésének hátterét ismerteti Jánosi Gyulával: mivel sürgősen kellett intézkednie, a dispozíció előzetes megbeszélésére nem volt mód. Az apát szerint rendtársa alkalmas a feladatra, illetve egy későbbi dispozícióval lehet majd orvosolni a kialakult helyzetet. Az átköltözés megtagadása az 90 PFL FL FH 826, 1013 és 1165/1948. 91 PFL FL FH 375/1949. 92 PFL FL FH 758/1949. Az új káplán, mivel Sopronban nem érezte magát eléggé leterhelve, a pasztoráció hatékonyságának érdekében szeretett volna kiköltözni az ellátott községbe. A püspök és az egyházasfalui esperes-plébános támogatta elképzelését, a kormányzó apát azonban részben Jánosi Gyula véleményét kikérve, illetve a szerzetesi közösség megtartásának érdekében ehhez nem járult hozzá. PFL FL FH 975/1949. 93 Soproni tanársága mellett 1940 és 1946 között házgondnok is volt. A Pannonhalmi Szent Benedek-rend névtára i. m. 198.
