Dr. Murai Éva - Gubányi András szerk.: Parasitologia Hungarica 31. (Budapest, 1998)
experience, 3-8 months after the spiramycin treatment of newborn that showed Toxoplasma specific PCR products, the parasite or its genome disappeared and became undetectable in the urine (unpublished data). The application of highly sensitive and specific (Weiss et al. 1991) molecular diagnostic methods for the diagnosis of congenital toxoplasmosis based on the identification of a unique "signature sequence" in the genome of the parasite T gondii and the detection of charasteric nucleic acid traces in a clinical specimen are presumed to be evidence of a present infection (Burg et al. 1989). Treatment of this group at risk should occur according to the schedule usually followed in congenital toxoplasmosis (Lynfield and Eaton 1995; Pinon et al. 1996) to protect babies against complications appearing later in their life. In conclusion, the final diagnosis of congenital Toxoplasma infection should, therefore, be based on epidemiological, clinical and laboratory judgements with a strict follow-up of the children at risk. Multiple urine sampling warrants further investigations in order to establish the distribution of the parasite, its elimination during the disease and therapy, and the potential inhibitors of the PCR process (Fuentes et al. 1996). It is expected that the application of molecular genetic method will lead to a better understanding of the clinical course of Toxoplasma infections and ensures an improvement in the sensitivity of laboratory diagnosis. Proper recognition of the disease in due time will facilitate an effective therapy. ACKNOWLEDGEMENT This study was supported in part by research grants from the Ministry of Welfare (ETT No. 663/1996/10), by OMFB and its Japanese partner, Science and Technology Agency (No. JAP-16/98) and the "Foundation for Infectology of the Population of Szeged and its Surroundings". We are grateful to Sanofi Diagnostics Pasteur for providing us with some diagnostic materials. Veréb L, Szénási Zs., Szabó J., Jeszenszky M., Endo T., Yagita K. és Nagy E.: Perinatális toxoplasmosis diagnosztizálása nested PCR segítségével vizelet mintákból Szeged körzetében 1987 óta szürőprogram működik a congenitalis toxoplasmosis korai felismerése érdekében aterhes nők körében. A szűrés modern szerológiai módszerekkel történik, mint pl. komplementkötési reakció, anti-P30 IgG, IgM és IgA ellenanyag meghatározás. Az acut toxoplasmosis szerológiai jeleivel kiszűrt nők azonnal spiramycin kezelésben részesültek, melyet terhességük végéig folytattunk. Ezidáig congenitalis toxoplasmosis jeleit mutató újszülöttet nem észleltünk. Azonban az intrauterin fertőződés születéskor a legtöbb esetben tünetmentes. Ebben a betegcsoportban a szerológiai eredmények értékelése nagyon nehéz és bizonytalan. Ezért alkalmaztunk molekuláris biológiai módszert, mint a nested-PCR, a terhessége alatt acut toxoplasmosis szerológiai jeleit mutató anyák újszülöttjei Toxoplasma fertőzésének konfirmálására. Harminchárom terhessége alatt acut toxoplasmosis gyanújával kiszűrt anya aszimptomatikus újszülöttjének vizeletét vizsgáltuk meg PCR-rel a szerológiai eredményekkel való összehasonlítás céljából. Az első amplifikálási protokoll után kettőben, majd a,, nested" lépés során még 14 mintában kimutattuk a Bl génre jellemző DNS szakaszt. A harminchárom vizsgálati anyag közül 16 volt pozitív, míg 17 minta negatívnak bizonyult és a Bl gént nem tudtuk kimutatni,
