Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 23. (Budapest, 1990)
2. A kísérleti állatok ürülékében mutatkozó lárvaellenes hatás vizsgálata céljából a fent jelzett időpontokban a ketrecek alatti trágyagyüjtő lemezek 40 különböző pontjáról összesen mintegy 4 kg-nyi bélsarat szedtünk. A laboratóriumba szállított anyagot egy napon át -18 °C-on tartottuk az esetlegesen előforduló légylárvák vagy egyéb élőlények elpusztítása céljából. Másnap szobahőmérsékletre melegítettük fel majd tíz, egyenként 150 g-nyi mintát mértünk ki s ezekbe 30-30 Musca domestica petét helyeztünk. A mintákból az előző pontban leírtak szerint a legyeket kineveltük. Párhuzamosan a kontroll tyúkok alatti trágya vizsgálatára is sor került. Az istálló légyfertózöttségére gyakorolt hatás vizsgálata 1. Egységnyi felületen tartózkodó legyek megszámolása (ún. resting fly counts módszer) A legyek által leginkább látogatott mennyezetre és oldalfalakra épületenként 6 db 50x50 cm-es nagyságú fehér kartonlapot ragasztottunk. A korábban említett vizsgálati időpontokban a lapokat lefényképeztük. Az előhívott színes diakép^ket kinagyítva a lapokon látható legyeket összeszámoltuk. A kapott értékeket 4-gyel szorozva 1 m -nyi felületre számítottuk át. 2. A legyek aktivitásának mérése (ún. spot cards módszer) Epületenként 6 különböző helyen egy-egy 9x15 cm-es nagyságú fehér kartonlapot helyeztünk el. Ezeket hetente cseréltük. Értékeléskor kézi nagyító segítségével laponként összeszámoltuk a legyek aktivitására utaló bélsár- és regurgitációs pontokat. A vizsgálati napokon, mindig azonos időpontban megmértük és feljegyeztük az épületek léghőmérsékletét. A statisztikai értékeléshez a hetenként kapott adatokból kiszámított átlagok transzformált /log(n+l)/ értékeit használtuk. A kezelt és a kontroll csoport azonos időpontban és azonos módszerrel kapott adatai közötti szignifikanciát Student-féle kétmintás t-próbával vizsgáltuk. EREDMÉNYEK ÉS MEGBESZÉLÉS Légylarvaellenes hatás A kísérlet kezdetekor gyűjtött bélsármintákból kinevelődött legyek száma szerint a két épület légytenyésztő helyein nagy számú, közel azonos meny-nyiségü légy nevelődött (1. táblázat). Az imágók többsége házilégy (Musca domestica) illetve kis házilégy (Fannia canicularis) volt. A kapott eredmények (1. és 2. táblázat) azt mutatják, hogy a ciromazin olyan mennyiségben ürül a Larvadexet fogyasztó állatok bélsarával, ami teljes mértékben meggátolja a különféle légyfajok fejlődését. Számos külföldi és hazai vizsgálat igazolta, hogy e rovarnövekedés-szabályozó anyag már 1 ppm vagy ennél kisebb koncentrációban is megakadályozza, hogy a legyek kifejlődjenek (HALL és FOEHSE 1980; MILLER és mtsai 1981; A WAD és MULLA 1984; FARKAS 1986, 1987). Az is ismert, hogy a hatás a lárvakorban mutatkozik, azaz a légypetékre illetve a már kialakult bábokra a ciromazin nem hat (HALL és FOEHSE 1980; FARKAS 1987). 95
