Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 19. (Budapest, 1986)
A Fasciola hepatica és a Paramphistomum ok petéje azonban erősen összelapul, és szikszemcséik elhalványodnak. Éles kontúrjukról azonban jól felismerhetők, egymástól színük alapján elkülöníthetők. A galandféreg-peték nem deformálódnak, sőt burkuk átlátszóvá válik és bennük az onchosphaera horgai erős nagyítással jól láthatók. Közülük a kérődzőkben leggyakoribb Monieziapeték markáns alakja tisztán kivehető a többi képlet közül. A vékonyburkú fonalféreg-peték egyes példányai összeroppanhatnak (Strongyloses , Strongylus, Trichostrongylidagenu sok, de általában nincsen változás rajtuk. Az orsóféreg és Tri- churispeték gyakran megfestésnek, alakjuk nem változik. Ez vonatkozik a Capillaria-petékre is. •*">* '»,..-> «A Dictyocaulus- lárvák halványlilára-festődnek, s'fezért jól elkülönülnek a kék növényi részek közül. Meghajolva pusztulnak el, zsugorodhatnak., de szikszefrte:séik jellegzetes elhelyezkedése mindig felismerhető- rnaf«d. A £>. fi-lftria és a D. viviparus faji bélyegei elkülöníthetők. Az utóbbi faj néha alig ffesWdfk *neg, de a friss szarvasmarha t>élsárbán oly kevés a lárva, hogy megtalálásuk nem okoz nagy gondot. A Protostrongylidák lárvái órarugóSzeruen összecsavarodva, vagy erősen meghajolva láthatók. Színtelenek, üvegszerűek, áttetszők. Farki kutikuláris függelékeik erős^hb nagyítással jól láthatók. A Trichostrongylidalárvák nem festődnek meg, bélhámsejtjeik sziktartalma miatt testük zavaros-szürke. Nyelőcsövük sokszor jól kivehető és szabálytalanul meghajolva, zsugorodva pusztulnak el. Mivel a trichostrongylidosist a gyakorlatban peték alapján diagnosztizáljuk, felismerésük és a tüdőféreg-lárváktól való elkülönítésük csak differenciál-diagnosztikai jelentőségű. MEGBESZÉLÉS A fenti bélsárvizsgálati eljárás nemcsak gyorsabb mint a hagyományos eljárások együttes alkalmazása és így kiterjedt szűrővizsgálatokat tesz lehetővé, hanem tömegvizsgálatok esetén azoknál érzékenyebb is. Ez az érzékenység növekedés abból ered, hogy a vizsgáló nem fárad el annyira, mintha szemet fárasztó ülepítéses dúsítást vagy lárvaizolátumot nézne. A kombinált módszer az ülepítéses dúsításhoz képest tisztábban kiemeli a petéket, ugyanakkor a vizes dekantálás miatt a sós felszíndúsítások kellemetlen képződménye, az oldat felszínén összegyűlő, habos, zsírszerű anyagokból képződött "dugó", nem jelentkezik ennél az új módszernél. Flotáló oldatnak azért használom az ismertetett sókeveréket, mivel nem kristályosodik olyan gyorsan, mint a telített oldatok, mégis stabil a sűrűsége, mert nem párolog olyan gyorsan, mint a telítetlenek. Ezenfelül nagyon olcsó, egészségre nem ártalmas és a metilénkékkel történő festést nem zavarja. A kombinált bélsárvizsgálati eljárás érzékenységét éppen a szubjektív hiba mérséklése miatt nehéz illusztrálni. Ugyanis nincsen olyan közvetlen parazita megkeresési módszer, amellyel kellő türelemmel meg ne lehetne találni a petéket vagy lárvákat. Az alábbi vizsgálat lényegében ezt példázza. Két kilogrammnyi, petementes, pépesített nyúlbélsárba vegyesfajú Eimeriaoocystákat, Fasc iola hepatica petéket, Toxocara canis petéket és bélsárkultúrából származó vegyesfajú Trichostrongylida-lárvákat kevertünk. A homogenitásról a T oxocarapeték McMASTER módszerrel történő számlálásával győződtünk meg, 10 helyről kivett, 3-3 gramm bélsár vizsgálatával. Az átlagos grammonkénti peteszám 90+50 volt. A homogenizált mintát 4 x 100 részre osztottuk és a nagyjából 5 gramm bélsáradagokat a kombinált módszerrel, vizes ülepítéssel, sós felszíndúsítással illetve lárvaizolálással dolgoztuk fel. A különböző módszerekkel fel-
