Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 19. (Budapest, 1986)

Parasit, hung. 19. 1986 Kombinált bélsárvizsgálati eljárás növényevő haszonállatok parazitológiai vizsgálatára Dr. MAJOROS Gábor Országos Állategészségügyi Intézet Parazitológiai Osztálya, Budapest "A combined procedure of faecal examination for the parasitological testing of herbivorous farm animals" - Majoros, G. - Parasit. hung., 19: 135-139. 1986. ABSTRACT. A faecal examination technique suitable for demonstrating endoparasites of herbivorous farm animals is recommended for practical use. With this technique, oocysts, helminth eggs and larvae can be demonstrated by a single microscopic examination. Soluble components and fibres are removed from the sample by aqueous décantation and filtration through a sieve, then the larvae isolated from the remainder of the faecal sample are dropped onto the egg-containing sediment. After staining with methylene blue, the combined sediment is dehydrated by centrifugation and shaken thoroughly with a high-density salt solution (a mixture of 20 parts of saturated zinc-sulphate solution and 7 parts of saturated saline; density: 1400 g/1). After repeated centrifugation, the parasites accumulate on the surface of the solution. KEY WORDS. Demonstration of eggs and larvae, ruminant helminthology. Klimatikus adottságaink és a rendszeres védekezés következtében hazánkban a haszonállatok endoparazitózisai ritkán jelentkeznek súlyos, járványos jelleget öltő formában, amely esetben a kártétel oka egyik vagy másik parazita feldúsulásában keresendő. Ezzel szemben az állatállományokra a mérsékelt vagy közepesfokú vegyes parazitás fertőzöttség a jellemző, amelynek kártétele összetett hatású és nem szembeötlő. Állattartási technológiánként és életkorbeli csoportonként változik a paraziták mennyisége és egymáshoz viszonyított arányuk az állatokban. Ahhoz, hogy az anthelmintikus kezelések a legnagyobb hatásfokkal történjenek, fel kell mérni a legfontosabb paraziták előfordulási arányát. Az állategészségügyi laboratóriumokban olyan vizsgálati módszert célszerű alkalmazni, amellyel minden fontos endoparazita jelenléte indentifikálható és az eredmények összehasonlíthatósága érdekében standardizálható. E feladatra a legolcsóbb és diagnosztikailag legbiztonságosabb eljárások ma még a bélsárvizsgálati metódusok, de eddig hazánkban nem alkalmaztak olyan összetett bélsárvizsgálati módszert, amellyel minden, bélsárral ürülő parazitás képlet egyszerre kimutatható lett volna. Az állatorvosi rutin parazitológiában a nehéz mételypetéket vizes dekantálással (ülepítéssel) a könnyű fonalféreg petéket nagy sűrűségű oldatokban való lebegtetéssel (flotálással), a féreglárvákat pedig BAERMANN-féle lárvaizolálással mutatták ki (3). A három, egymás utáni vizsgálat nemcsak hosszú időt vesz igénybe, ha mindegyik típusú parazita jelenlétét megvizsgáljuk, hanem a kisebb testű állatok bélsármintája gyakran elégtelen több vizsgálat elvégzésére. Mindamellett az ilyen bélsárvizsgálatok, mint minden direktkimutatási mikroszkópos vizsgálat, igen nagy figyelemkoncentrációt kíván a vizsgáló sz-emélytől, aki emiatt gyorsan fárad. A diagnózis nagyon függ a diagnoszta éberségétől, s ezért nem mindegy, hogy bizo-