Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 16. (Budapest, 1983)
VETÉSI és társai (1976) fenn részletesebben vázolt kísérleteiben mind a heveny, mind a félheveny esetekben egyaránt a gyulladásos sejteknek, ellentétben a korábbi megfigyelésekkel (ULLRICH, 1932; OLIVER, 1952), csupán elenyésző hányadát képezték az eosinophilek. Vizsgálataik során nem észleltek a gyulladásos sejtek között plasmasejteket, amelyekről hasonló esetek leírásánál CVJETAJEVA és VASZILJEV (1963), valamint RIDA LA (1964) tesznek említést. így az utóbbi szerzők téves megfigyelésére kell gondolnunk. A plasmasejtek hiányát amidostomosisos invázió esetén BAUSOV (1969), GE ORGIEV (1963), valamint PHUC és VARGA (1973) megfigyelései látszanak igazolni. A plasmasejtek szerepe az immunglobulinok termelésében általánosan ismert. BAUSOV (1969) az invázió 50. napjáig kislibákban nem tudta kimutatni az A. anseris antigénjeit precipitáló ellenanyagokat, továbbá GEORGIEV (1963), valamint PHUC és VARGA (1973) kísérleteikben protektiv immunitás kialakulását nem észlelték ludakban normális, ill. besugárzással atténuait lárvákkal történt invázió után. Ez is jele annak, hogy amidostomosisban a ludakban nem képződnek plasmasejtek. Ugyancsak nem észlelték VETÉSI és társai (1976) fekélyek képződését (BUNYEA és CREECH, 1926; CVJETAJEVA és VASZILJEV, 1963), különösen olyan súlyosakét nem, amelyek perforáció okai lehetnek (LABATUT és társai, 1958; RIDALA, 1964). Vizsgálataikban helyenként találkoztak kimaród ás okkal a zúzó nyálkahártyáján, amelyek feltehetően szerepet játszanak a plasmaproteineknek a zúzógyomor lumenébe való kiáramlásában (ENIGK és társai, 1969; VETÉSI és társai, 1976). A szabad szemmel látható elváltozások először a mirigyes gyomorban vehetők észre. Ezek hajszálnyi, kanyargós, barnásvörös járatok alakjában jelentkeznek legkorábban az invázió 3-4. napján. A járatokban a zúzógyomor felé tartó lárvák vannak, amelyek táplálékként vért fogyasztanak és a járatok színét az ürülékükkel ürülő, a megemésztett vérből származó vas valamilyen vegyülete okozza. A. lárvák az 5. napon már a mirigyes- és zúzógyomor határán, valamint a pilorus környékén lévő keratinoid rétegtől mentes nyálkahártyán vannak. Itt csakhamar kisebb-nagyobb barnásvörös vérömléses foltok jelzik az immár ivaréretté váló férgek megtelepedésének a helyét. A nyálkahártya duzzadt, fellazult. A féregpopuláció lassan a keratinoid réteg alatt lévő nyálkahártyára is kiterjed, s így ennek mind nagyobb része fellazul, kenhető lesz, cafatokban leválik. A fiatal (3-6 hetes) libák, ha erősebben fertőzöttek, bágyadtak, nem szívesen mozognak, soványodnak, majd rövidebb-hosszabb szemmellátható betegség után elhullanak. A laboratóriumi viszonyok között nyert eredményekből csak hozzávetőlegesen lehet következtetni az amidostomosis gyakorlati jelentőségére a hazai termelési viszonyok között. Ez azért van, mert ritkán fordulnak elő súlyos klinikai tünetekkel járó, elhullásoktól is kísért amidostomosis endemiák. Ezekre csak a nyári hónapokban is bőségesen hulló csapadék esetén kerül sor, amidőn a libalegelőkön állandósulnak az invázióra alkalmas lárvák fennmaradását biztosító apró tócsák. Mivel hazánk lúdállománya amidostomumokkal kisebb-nagyobb mértékben állandóan fertőzött, továbbá, az igen fontos exportcikkünk - a lúdmáj - előállítása tömés útján történik, részben kísérleti elrendezésben, részben természetes fertőződés nyomán, de minden esetben a termelési viszonyok között tanulmányoztuk, hogy a viszonyainkra jellemző intenzitású invázió milyen mértékben befolyásolja a tömés eredményességét. Egy lúdtöméssel is foglalkozó gazdaságban 3 héttel a tömésbe vétel előtt 40 Amidostomum mentes ludat különítettünk el. Közülük tizenöt-tizenöt állatot egyenként 1 000, ill. 5 000 lárvával fertőztünk. Mind a két csoportból 10-10 állatot tömésbe vettünk, 5-5 állatot pedig normálisan takarmányoztunk. További tíz, nem fertőzött állat kontrollként szerepelt. A háromhetes tömési periódus alatt azt vizsgáltuk (KOBULEJ, 1960), hogyan alakul az állatok testtömeggyarapodása, a máj tömege, továbbá, 1 kg testtömeggyarapodás hány kg takarmány ráfordítással valósul meg. Az 5 000 lárvával fertőzött és tömött állatok csoportjában a tömés második hetének a végén már nem volt élő egyed; az 1 000 lárvával fertőzött és tömött állatok közül a tömés végéig
