Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 14. (Budapest, 1982)

ágaiban az artéria colica médiában és artéria colica dextra, valamint az artéria ilio-caeco-colicában mintegy 10 cm-es szakaszon az intimáh fibrinlerakódások és trombusok voltak, faluk megvastagodott. A trombusokban két deformálódott, elpusztult lárva volt. A 2-es számú csikó artéria mesenterica cranialisában és ágaiban 3 helyen érfalmegvastagodás volt tapasztalható, trombusok azonban a felnyitott erekben nem voltak. Az artéria ilio-caeco-colica intimája 3 cm-es szakaszon érdes volt, amelyhez mintegy 5 lárva maradványa tapadt. Az 5-ös számú csikóban az artéria ilio-caeco-colica mindjárt az eredésétó'l kiindulóan mintegy 7 cm-es szakaszon enyhe aneurysmához hasonlóan tágult (körmérete 12 cm), s itt trombus volt. Az aneurysmában 61 elpusztult, deformált S. vulgaris lárva volt, melyeknek hossza 0,5-0,8 cm között ingadozott. A 6-os számú csikó artéria ilio-caeco-colicája mintegy 18 cm-es szakaszon némileg megvastagodott, trombusképzodés még nem indult meg és lárvákat sem találtunk bennük. Az utóbbiak bizonyára közben szétestek, és maradványaikat a véráram elsodorta. A 3-as és 4-es számú csikókban a hasi aorta, az artéria mesenterica cranialisban, az artéria ilio-caecocolicában trombusok voltak, ezekből 54, ill. 248 még mozgó, ép, 6-15 mm-es lárvát lehetett kigyűjteni (1. az 1. táblázatot). A kezelt állatok vékony- és vastagbeleiben a lovakban élősködő Strongylata alrend fajai képviselőinek a kifejlett egyedei nem voltak jelen. A nem kezelt állatok vastagbeleiben főleg a Trichonema és a Poterio- s torn um genusok különféle fajainak a képviselői bőséges számban voltak jelen. A Strongylus genus fajainak a kifejlett képviselőit, tekintettel azok hosszú fejlődési idejére, szintén nem regisztráltuk a vastagbelekben . MEGBESZÉLÉS Jelenleg már öt olyan készítmény áll rendelkezésre, amellyel a lovak artéria mesenterica cranialisában és annak elágazásaiban megtelepedő Strongylus vulgárisn

ak a korai 4. stádiumú lárváit is el lehet maradéktalanul pusztítani, s igy megelőzhető az aneurysma verminosum létrejötté is. Ezen készítmények közül kevéssé alkalmas a gyakorlat számára a naftámon + fenotiazin keveréke, mert nagyon magas adagokkal kell operálni, s a lovak - kellemetlen szaga miatt - vonakodnak elfogyasztani (3). A tiabendazol, jóllehet erélyesen hat a S, vulgaris vándorló lárváira, igen nagy adagja miatt (440 mg/tskg), aligha játszik a gyakorlatban számottevő szerepet a larvalis vulgaris strongylosis elleni küzdelemben. Részleges hatással volt e lárvákra a tetramizol is, 10 mg/tskg adagban (3). Mivel a lovak érzékenyek a tetramizol iránt, e szer lovak nematodosisainak a kezelésében nem jöhet számításba. Az albendazol (2, 4) szintén erélyes hatást fejt ki a S. vulgaris vándorló lárvái ellen, terápiás dózisa öt napon keresztül 25 mg/tskg naponta háromszor, vagy 50 mg/tskg naponta kétszer, két napon át. Magasabb adagban és a megjelölt időnél tovább alkalmazni az albendazolt nem lehet, mert a lovak a jelek szerint, eléggé érzékenyek iránta. Tehát a végén marad az avermektin és a mebendazol. Az előbbinek az a hátránya, hogy 100 mg/tskg az adagja, s igy a kezelés meglehetősen sokba kerül. A Szovjetunióban természetesen csak a mebendazol jöhet számításba a larvalis vulgaris strongylosis elleni küzdelemben. Ajánlatos lenne további kísérleteket folytatni annak megállapítására, hogy mi az a legkisebb adag, amelynek stratégiai alkalmazásával sikeres devasztációt lehetne tervezni értékes sportló-tenyészetekben. ÖSSZEFOGLALÁS A szerző hat, 16-40 napos, egyenként 1 000 Strongylus vulgaris invázióra alkalmas lárvával fertőzött, majd 6 nap múlva még á 400-600 lárvával ráfertőzött csikón vizsgálta a mebendazol nematocid hatását. A csikókat 3 egyenlő csoportba osztotta. Az l-es és 2-es számú csikó (l.csop.) a fertőzés utáni 50. és