Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 14. (Budapest, 1982)
Parasit, hung. 14. 1981-1982. A lovak verőér-strongylosisának terápiája mebendazollal Dr. Nurgalij Taszilovira KADYROV Mezőgazdasági Főiskola, Celinográd, Szovjetunió "The treatment of arterial strongylosis of horses with mebendazole" - Kadyrov, N.T. Parasit, hung. 14: 41-44. 1981-82. ABSTRACT. Six foals of the age of 16 to 40 days were infected with 1000 larvae of St rongy- lus vulgaris and 6 days later challenged with 300-600 larvae each. Two foals were dosed twice with mebendazole, on the 50th and 51st day p.i. at 120 mg/kg body-weight; two foals were given mebendazole once at 150 mg/kg body-weight on the 22nd and 40th day p.i. , respectively. The animals were authopsied on the 10th and 18th day after treatment. In the treated animals remnants of killed and partially decayed larvae were found only. In the arteries of the two control foals 54 and 248 alive Strongylus vulgaris larvae 6-15 mm long were counted. A vulgaris strongylosis két alakját szokás megkülönböztetni: a) a verőerek lárvális strongylosisát, avagy a lovak tromboemboli ás kólikáját, amelynek okozói a Strongylus vulgárisn ak a belek és a cseplesz verőereiben vándorló 4. és 5. stádiumú lárvái; b) a vastagbelek strongylosisát, amelyet a vastagbelekben megtelepedett kifejlett férgek okozzák. A lárvális vulgaris strongylosis megelőzi az intestinalis strongylosist és súlyos, esetenként halálos kimenetelű megbetegedés. Eddig számos anthelmintikum bizonyult hatékony szernek az intestinalis strongylosis terápiájában, ezek túlnyomó többsége azonban nem hat a verőerekben vándorló lárvákra. Az újabb, korszerű anthelmintikumok között egyre több olyan szer jelenik meg a piacon, amelyek iránt a S. vulgaris vándorló lárvái is érzékenyek. Még 1962-ben DRUDGE és társai (1) a tiabendazol nagy adagjaitól (440 mg/tskg, 2x) észleltek jó hatást. Ezt követően KADYROV (3) a naftámon és fenotiazin keverékénél (0,5, ill. 0,07g/tskg) észlelt erélyes larvocid tulajdonságot. Ujabban RENDANO és társai (4), valamint GEORGI és társai (2) az albendazolnak 25 mg/tskg naponta háromszor 5 napon keresztül, ill. 50 mg/tskg kétszer naponta 2 napon át történő kezelésével értek el jó terápiás hatást. Végül SLOCOMBE és McCRAW (5) ugyancsak mesterségesen fertőzött csikókon vizsgálta a pirantel pomoat, nitramizol, valamint avermektin B-^ hatását. A fertőzött állatok csoportjait az invázió 7. vagy 8. napján kezelték: pirantel pomoat - 52,8 mg/tskg p. o., nitramizol - 8 mg/tskg p.o., avermektin B^ - 100, 300 ill. 800 mg subcutan. Az állatok kiirtására az invázió 28. napján került sor. A nitramizollal ill. avermektin B^-vel kezelt csikók ereiben nem voltak elváltozások. Mivel a Szovjetunióban a tiabendazol csak ritkán hozzáférhető importanyag, a többi szer egyáltalán nem kapható, a naftamont pedig a lovak csakvonakodva fogyasztják el, a 10% mebendazolt tartalmazó magyar Mebenvet granulátum hatékonyságát vizsgáltuk meg Strongylus vulgaris lárváival kísérletesen fertőzött csikókon. ANYAG ÉS MÓDSZER A kísérletben olyan 6 csikó szerepelt, amelyeket születésük után anyjuktól elválasztottuk és előzőleg fertőtlenített farács-padozatú egyedi ketrecekben tartottuk. A ketreceket a kísérlet tartama alatt 5 naponként fertőtlenítettük. Az állatokat 3 óránként 10-15 percre anyjuk alá engedtük, hogy szophassanak. 15-20 napos korban az állatokat már takarmányra fogtuk, amely sterilizált szénából vagy zöld fűből és zabból állt.
