Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 14. (Budapest, 1982)

tenyészhellyé alakulhat (1. a 2.ábrát). Az elsőrendű biotópról levált mikrobiotópok csak abban az eset­ben lesznek az Ij^tr^mcatula másodrendű biotópjaivá, ha ennek a körülmények kedveznek. Pl. ha felté­telezzük, hogy az igy levált biotópban rekedt egy apró hal, amely ott hamarosan elpusztul és rothadás­nak indul, akkor ez nem válik a törpe iszapcsiga másodrendű biotópjává, mert a csiga csak az oxigén­dús, tisztavizííbiotópokat kedveli. Keletkezhetnek óriási tömegben másodrendű csigatenyészhelyek pl. egy gondozott mederben folyó pata­kot szegélyező legelőn is. Ebben az esetben az elsőrendű csigatenyészhelyről valamilyen módon kiju­tottak a csigák (hirtelen zápor miatt a patak vize kilépett a medréből és csigákat sodort ki az elsőren­dű biotópból) a környező legelőre. Ha a patakmedret szegélyező legelő szintje alacsonyabb a patak víz­szintjénél, akkor a közlekedő edények törvénye értelmében és a talaj hajszálcsövessége következtében az adott legelőn apró tócsák keletkezhetnek, amelyek megannyi másodrendű törpe iszapcsiga-tenyész­hellyé válhatnak (1. a 3. ábrát). Másodrendű csigatenyészhelyek keletkezhetnek a patakot szegélyező legelőn abban az esetben is, ha a patak a vízszint alacsony állása miatt nem tudja ugyan vizzel ellátni a potenciális mikrobiotópokat, de csapadékos a nyár, s igy a lehullott eső tartja fent bennük a szüksé­ges vízszintet. A legelő területén ez esetben óriási töm égben alakulhatnak ki 1-2 cm mély, tehénláb­nyomnyi vagy annál valamivel nagyobb lapos kilúgozott mélyedések - másodrendű törpe iszapcsiga­tenyészhelyek (1. a 4-5. ábrát). Ezekben mind a csigák fejlődésének, mindaz F. hepatica­peték em­3. ábra. Egy gondozott árokban folyó patak űrszelvénye, amelytől jobbra, a vízszintnél alacsonyabban helyeződő legelőrészen másodrendű csigatenyészhelyek alakultak ki bryogoniájának, majd a par thenogoniának maximálisan kedveznek a körülmények, s igy minden feltétel adott a cercariák óriási tömegének a kialakulásához. A fasciolosis előrejelzésében ezekre a jelensé­gekre kell támaszkodni. Mivel a másodrendű csigatenyészhelyek rendszerint a legelő körülírt területeit foglalják el, szükség esetén csigaírtáshoz is csak itt célszerű folyamodni. A másodrendű csigatenyészhelyek változatos formában jelentkeznek, s igy felkutatásuk esetenként csak körültekintő munkával lehetséges. Volt eset, amikor a juhok legelőbeli itatóvályúja bizonyult másod­rendű csigatenyészhelynek. A mintegy 10 m hosszú, alul 30 cm széles és mintegy 35 cm magas vályú alján az itatás után mindig maradt 10-12 cm-nyi mélységű víz. A jól átitatódott, már félig korhadt fa­vályú oldalát dús zöld-moszat szőnyeg borította. Ezen minden tenyérnyi területen 5-10 jól megtermett L. truncatula­példány legelt. Az augusztus derekán vizsgált csigák 35%-ában voltak F. hepatica-par­theniták. Ilyen másodrendű biotópok természetesen, csak kivételes esetekben jönnek létre. 4.-5. ábra. Vízállásos legelő másodrendű csigatenyészhelyekkel (a magas fű között kisebb-nagyobb kilúgozott területekkel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom