Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 14. (Budapest, 1982)
92 kötet az Intézet kutató munkásságát dokumentálja, 125 kötet állathatározó, 92 monográfia és regionális összefoglaló, 32 kötet a tengerek faunájáról szól. Az Intézet munkatársai egyéb hazai és külföldi szaklapokban is igen sok dolgozatot publikálnak. 1930-tól az Intézetet a következő akadémikus-igazgatók vezették: Sz.A. ZSERNOV, E.N. PAVLOVSZKIJ, E. BYCHOVSZKIJés - 1974-től - O.A. SZKARLATO. PARAZITOLÓGIAI MUNKAHELYEK ÉS KUTATÁSI TÉMÁK 1924-ben PAVLOVSZKIJ akadémikus kezdeményezésére alakult meg a Zoológiai Múzeumban az első parazitológiai kutatócsoport "Malária bizottság" néven, majd u.i. 1929-ben parazitológiai osztályt szerveztek. Az osztályon belül hamarosan két laboratórium létesült, ahol kutatóhelyet kapott a parazitológia két ága - az arachno-entomológiai és a helmintológiai laboratórium. Az arachno-entomológiai laboratórium tevékenységének a fő iránya a vérszívó rovaroknak és kullancsoknak mint az emberi betegségek terjesztőinek a tanulmányozása lett. Itt munkálták ki a vektorkutatás módszertanát, a parazitikus ízeltlábúak csoportjainak a rendszertanát, kiadták az ide tartozó rendek állathatározóit, fényt derítettek a fertőzések terjesztőinek ökológiai viszonyaira (MONDCSADSZKIJ, BLAGOVJESCSENSZKIJ, SZERGYUKOVA és, többek között, POM ER ANC EV, aki 1939-ben a tajgabeli encephalitis tanulmányozása közben pusztult el). E kutatások alapján alkotta meg PAVLOVSZKIJ a természetes gócbetegségek jellegéről szóló tant, amelyért 1941-ben Állami-díjjal tüntették ki. Utóda, MONDCSADSZKIJ, a laboratórium tevékenységét a vérszívó rovarok ökológiájának a tanulmányozására és az ellenük való védekezés módszertanának a kimunkálására irányította. Munkatársai közül BREJEV (a laboratórium 1978-ban, viszonylag fiatalon elhunyt későbbi vezetője) a bőrbagócsok ökológiáját tanulmányozta. A bőrbagócsok populáció-dinamikájának vizsgálatánál a Szovjetunióban elsőként alkalmazott matematikai módszert. Kutatásai eredményeként sikerült a Szovjetunió észak-nyugati területein a szarvasmarhák bőrbagócs-betegségét felszámolni, az ország egyéb területein pedig kártételét jelentősen csökkenteni. Ennek az akciónak évi hasznát 100 millió rubelre becsülik. Az arachno-entomológiai laboratórium mostani vezetője BALASOV. Jelenleg a laboratóriumban tevékenykedők (34 fő) a transzmissziv betegségek ízeltlábú terjesztőinek rendszertanát, morfológiáját, élettanát és a gazda-parazita kölcsönösségi viszonyt tanulmányozzák. Tevékenységük eredménye egy egyedülálló mü, az Ixodidae elektronmikroszkópos anatómiájának kézikönyve . Ugyancsak a laboratórium munkatársai a szerzői a világviszonylatban is jelentős háromkötetes Tollatkák monográfiá nak (DUBINYEN, aki 1958-ban fiatalon hunyt el); a Kullancsok és óvantagok háromkötetes monográfiá nak (BALASOV és FILIPOVA), valamint az ugyancsak háromkötetes kollektiv munkának a Talajban élő atkák határozójá nak (BREGETOVA, VOLGIN, SZITNYIKOVA, KOROLEVA). Ez utóbbi munkáért a szerzoket 1980-ban Állami díjjal tüntették ki. Az említetteken kívül a laboratórium többi kutatója (VISZOCKAJA, GLUCHOVA, E. DUBINYINA, VASCSENOK és mások) a parazitikus életmódot folytató ízeltlábúak rendszertanának és ökológiájának a tanulmányozását szorosan kapcsolják a közegészségügy és az állattenyésztés gyakorlati feladataihoz, sikeresen továbbfejlesztve a PAVLOVSZKIJ által meghatározott munkairányt - az orvosi és ökológiai parazitológiát. Az arachno-entomológiai laboratórium munkatársai a már felsoroltakon kívül még a következő munkákat jelentették meg: 7 kötetet a Szovjetunió faunája sorozat ban, 9 állathatározót, több módszertani kézikönyvet és számos dolgozatot különféle szaklapokban. BREJEV-et a Csehszlovák Parazitológusok Társasága tiszteleti tagjává választotta, MONDCSADSZKIJ-t pedig PAVLOVSZKIJ-aranyéremmel tüntették ki. 1. kép: A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Zoológiai Intézete, Leningrád 112
