Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 11. (Budapest, 1978)

Nem kétséges, hogy az "új típusú" coccidiostatikus vegyületek, beleértve az e tekintetben számításba jövő antibiotikumokat is, lényegesen jobban megfeleltek a mai követelményeknek, mint a korábban alkalmazott és ma már klasszikusnak számító gyógyszerek. PORTER és JOHNSON (1966), RE ID és BREWER (1967), BOWIE és tsai (1967), továbbá SHUMARD és CALLENDER (1968) az "új típusú" derivatumok bevezetésével kapcsolatosan különösen kiemelik a megnövekedett és kiszélesedett hatásspektrum, az alacsonymértékű toxicitás révén elnyert profilaktikus alkalmazhatóság, következményesen a megnövekedett takarmány értékesítő- képess ég jelentőségét. Az előzőekben ismertetett ragyogónak látszó eredmények eUenére azonban szükségesnek látszik kihangsúlyozni, hogy a béllakó coccidiumfajok eUeni védekezés problematikája még ma sem tekinthető teljesen megoldottnak (VERSÉNYI, 1970; CHALLEY és JEFFERS, 1973; PELLÉRDY és VERSÉNYI, 1974). Ez a negatív körülmény elsősorban az "új típusú" coccidiostatikumok permanens és tömeges alkalmazása következtében létrejött gyógyszerrezisztencia viszonylag gyors kifejlődésére vezethető vissza. Az irodalmi adatok szerint bizonyítottnak látszik, hogy a rezisztencia viszonylag leghamarabb a quinolin-származékokkal szemben alakul ki (CHAPMAN, 1974; HEIN, 1976). Több adat arra is utal, hogy az egyik quinolin-származékkal szemben rezisztenssé vált törzs, a másik:quinolin-származékkal szemben is rezisztenciát mutathat. Ugyanekkor az is megállapítást nyert, hogy a quinolin-származékokkal szemben rezisztens törzsek, pyridin-derivatumokkal szemben fogékonynak bizonyultak (JEFFERS és CHALLEY, 1973; CHAPMAN, 1974). E részben negatív jelenségek tanulmányozása váratlanul, a coccidiostatikumok vonatkozásában korábban még fel nem ismert jelenség, a gyógyszer-synergizmus felfedezésére vezetett. Ez a felfedezés az "új típusú" coccidiostatikumok használatának második periódusát indította el. A rezisztencia jelenségekkel kapcsolatos kísérletek során ugyanis megállapítást nyert, hogy egy forgalomban lévő pyridin-származék (clopidol) és az ugyancsak forgalomban lévő quinolin-carbonsav származékok egyes tagjainak kombinációi synergikus elegyeket képviselnek (CHALLEY és JEFFERS, 197 3; GREUEL, KNIL és REBL, 197 5). A synergikus elegyek közül pl. a clopidol és a buquinolat kombinációja CHALLEY és JEFFERS (1973) vizsgálataiban nagyobb coccidiostatikus aktivitást mutatott, mint amikor a komponenseket teljes terápiás dózisokban külön-külön alkalmazták. A potenciáló synergizmus hatásmechanizmusa pontosabban még nem ismert. Egyes kutatók feltételezik, hogy a két komponens a kórokozó anyagcsere folyamatait két távoleső ponton gátolja és így alakul ki a synergikus hatás (CHALLEY és JEFFERS, 1973). Teljesen bizonyos azonban, hogy ez a synergikus hatás már a kórokozó endogen ciklusának korai stádiumában érvényesül: azaz az első nemzedékben schizonták kialakulása gátolt (RYLEY, 1975). A vázolt helyzetnek megfelelően, a kutatások a jelenlegi periódusban 2 irányt képviselhetnek. Ezek: 1. az újonnan felfedezett potencionáló synergizmus jelenség gyakorlati hasznosítása; 2. anticoccidialis aktivitással rendelkező új Chemotherapeutikum ok további kutatása, ideértve az antibiotikumok anticoccidialis aktivitásának vizsgálatát is. A fentiekben leírtak összegezéseként a coccidiostatikumokkal kapcsolatos terápiás kutatások konkrét formáit az alábbi három pontban jelölhetjük meg: 1. A gyógyszer-synergizmus kérdéseinek tanulmányozása. 2. Anticoccidialis aktivitással rendelkező új Chemotherapeutikum ok kutatása. 3. Antibiotikumok coccidiostatikus hatása és a tápkonverzió fokozódása közötti összefüggések tanulmányozása. A jövő perspektíváit is figyelembe véve talán szükségtelennek látszik megemlíteni, hogy a három kutatási program közül egyik sem nélkülözhető. Különösen vonatkozik a megjegyzés a kutatási irányok 2, pontjában megjelölt célkitűzésekre. Ez utóbbi körébe tartozó munka ugyanis rendkívül fáradságos és költségigényes és így különösen csábít a negligentiara. Irodalom *BOWIE, R.A. - CAIRNS, LP. - GRANT, M.S. - HAYES, A. - JONES, W.G.M. - RYLEY J.F. (1967): A new wide spectrum coccidiostat. - Nature, 214, 1349-1354. CHALLEY, J.R. - JEFFERS, T.K. (1973): Synergism between 4-hydroxyquinoline and pyrydone coccidiostats. - J. Parasit. , 59, 502- 504. CHAPMAN, H.D. (1974): Use of chick embrio infections for the study of drug resistance in Eimeria tenella. - Parasitology, 6ÍL 283-290.