Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 11. (Budapest, 1978)
külföldi közlemény ismerteti (WETZEL és RIECK, 1972, KUTZER és KNAUS, 1969, KOTRLY és KOTRLA-ERHARDOVÁ, 1968 stb. ), A hazai vadon élő kérődzőkben való előfordulásáról vizsgálatainkat megelőzően nem volt tudomásunk. Közel száz vizsgált állat alapján egyértelműen kiderült az, hogy hazánkban az őz legjelentősebb élősködője (patogenitás és gyakoriság szempontjából egyaránt). 1973-77. években 84 őzben, 34 dámvadban, 3 gímszarvasban és 2 muflonban vizsgáltuk a Ch. ovina előfordulását. A vizsgált őzek túlnyomó része 4 megye (Zala, Pest, Szolnok, Csongrád) egy-egy területrészéről, a dámvadak többsége Gyulaj-Tamási (Tolna m.) környékéről, 1 gímszarvas Gemencről (Tolna m.), 2 gímszarvas és egy muflon Budakeszi (Pest m.) környékéről került vizsgálatra. Az állatok zömét vadászaton ejtették el, néhány elhullott példány kivételével. A Chabertiaférgek jelenlétét a vak-, rémese- és a végbélben figyeltük. A bélollóval felnyitott bélszakaszokból a férgeket a béltartalom mennyiségétől és konzisztenciájától függően részben "in situ", részben dekantálás segítségével gyűjtöttük ki. A vizsgált 123 állat közül 76 volt ezzel a fajjal fertőzött. Chabertia ovina gazdái: őz, gímszarvas, dámvad, muflon. - Megtelepedési helye: remesebéi, esetenként vakbél, illetve végbél. - Magyarországi lelőhelyei: Győr-Sopron, Zala, Somogy, Tolna, Pest, Szolnok és Csongrád megye.-- Extenzitás: Őzben 72/84 (85, 7%), gímszarvasban 2/3, dámvadban 1/34, muflonban 1/2. - Intenzitás: 1-541 (őzben átlag 68 féreg). Patogenitás: A remesebéi boncolása során minden esetben figyelmesen megvizsgáltuk a nyálkahártyát és már néhány (5-15) féreg jelenléte esetén is rendszerint jelentős elváltozást tapasztaltunk (legalább is őzekben). A nyálkahártya egyenetlenül többszörösen megvastagodott, felületén szemölcs-, vagy redőszerŰ kiemelkedések találhatók. A bél fala rugalmasan tömött tapintású szürkésfehér, átlátszatlan (a normális remesebéi fala csaknem papírvékony s ágú és jól áttetsző). A béltartalom gyakran vízüvegszerű nyálkával fedett, esetenként egyes bélszak.azokban csak nyálka (ebben gyakran gázbuborékok láthatók) található. Megfigyeltük továbbá, hogy a fertőzött és idült vas tagbélgyulladás ban szenvedő őzek testméretei, valamint közülük a bakok agancsméretei jelentősen elmaradnak az átlagostól. Vizsgálataink szerint a Ch. ovina a hazai őzekben igen gyakori, fezzel szemben dámvadban ritka élősködő. A fertőzött őzekben súlyos idült bélgyulladás alakul ki, amelyben az elsőleges szerep az erős szájtokkal rendelkező és nyálkahártyával táplálkozó féregé. A nyálkahártya sérüléseibe másodlagosan patogén baktériumok is bejutnak és súlyosbítják a folyamatot. A kórosan elváltozott nyálkahártya vízfelszívó képessége jelentősen csökken. Az idült vas tagbélgyulladás és a jelentős vízveszteség miatt különösen a téli-koratavaszi időszakban nagyarányú elhullás következhet be a fertőzött őzállományokban. Az erősen fertőzött területeken ajánlatos egyfelől a gyógyszeres beavatkozás (Mebenv et-kezelés a téli etetés kezdetén és végén), másfelől az őzállomány csökkentése. Fam.: PROTOS TRONG Y LIDAE 2) Elaphostrongylus cervi Cameron, 1931 Az Elaphostrongylus cervi fonálféregnek a közép-európai gímszarvasban (Cervus elaphus hippelaphus) helyenként gyakori előfordulását több közlemény ismerteti. A hazai gímszarvas-állomány fertőzöttségére vonatkozó vizsgálatainkról a közelmúltban mi is beszámoltunk (SUGÁR és KÁVAI, 1977). Az őz és a dámvad fogékonyságáról azonban nem találtunk adatokat, ezért indokoltnak tartjuk ezzel kapcsolatos észleleteinket ismertetni. Különböző országrészekből származó 12 őzet és 3 dámvadat vizsgáltunk meg. A vizsgálat során célunk a bőr alatti kötőszövet, a vázizomzat (beleértve az izmok közötti kötőszöveti rétegeket is), a fejüregek és a központi idegrendszer parazitás fertőzöttségének (főként a lárvális cestodosis, nematodosis és myasis) megfigyelése és a talált élősködők kigyűjtése volt. Három őzből és egy dámvadból gyűjtöttünk ki Elaphostrongylus példány(oka)t. A morfológiai vizsgálat során minden példány E. cervi Cameron 1931-nek bizonyult. - Gazdái: Capreolus capreolus. Dama dama. - Megtelepedési helye: a regio subscapularisban levő laza kötőszövet, valamint a combizomzatot borító kötőszöveti rétegek (pólyák), - Magyarországi lelőhelyei: Pölöske (Zala m.), Hollád (Somogy m.). Tolnatamási (Tolna m.).- Extenzitás: őzben 3/12 (25%), dámvadban 1/3. - Intenzitás: őzben 1-5, dámvadban 1 féreg egyed.* * Gímszarvasban eddigi vizsgálataink szerint (SUGÁR és KÁVAI, 1977) a fertőzöttség extenzitása 52,2%, intenzitása 1-40 volt.
