Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 10. (Budapest, 1977)

zat), amely csak MP-vel volt konzekvensen, erősen pozitív. A KKR-ban és az IHA próbában szomatikus kivonatantigéneket alkalmaztunk. Ezek közül a TSE immunelektroforetikus vizsgálatok szerint 11 komponenst tartalmaz (20). Több módszer egyidejű alkalmazása szükséges azért is, mert a különféle reakciók nem szükségképpen ugyanazt az antitestet detektálják. A fertőző betegségek kezdetén általában az IgM típusú ellenanyagok szintje nő, és ezt csak később követi az IgG szint növekedése. GOLINSKA és MASLOWSKI vizsgálatai szerint (3) trichinellosisban is az első 6 hétben az IgM globulinok dominálnak, s részben ez magyarázhatja az IHA alkalmasságát a korai szerokonverzió kimutatására, valamint a magas ellenanyagtitereket. Az IHA reakcióban ugyanis az IgM molekulák igen hatékonyak, a KKR pedig zömmel az IgG kimutatására alkalmas, A MP-t - bár számos laboratórium mellőzte alkalmazását - specificitása, biztonsága miatt igen jó módszernek találtuk elsősorban a járványgócok felderítésében. LAMINA (8) "method of choice"-nak tartja, s a fertőzés utáni 14. naptól a 7. hónapig terjedő időszakban jó eredménnyel alkalmazta. A KKR specificitásban a MP-val egyenrangúnak tekinthető, érzékenységben az IHA és a MP között áll. Ennek ellenére az említett okok miatt - antigénszerkezet, ellenanyagtípusok - a korai diagnózis szempontjából rossz hatásfokú. Magunk a KKR-ban a szerokonverziót az 5. héten tapasztaltuk, s több szerző is (7, 3, 21) hasonló adatokat közöl. Ugyanakkor a KKR igen jó eredménnyel alkalmazható a betegség későbbi stádiumában (8, 10). Az IHA a nagy reakciófelületnek is köszönheti szenzitivitását. PRICE és WEINER szerint (16) érzékenysége 100-szorosa a KKR-énak, és 300-szorosa a MP-énak, azaz ilyen arányban kisebb antitest mennyiség kimutatására alkalmas. Ebből a szempontból az immunfluorescens módszert is felülmúlhatja (21), Kétségtelen hátrányai viszont a firss SRBC-vel végzett IHAnak, hogy a különböző szenzibilizált SRBC charge-okkal a titerek rosszul reprodukálhatók, fennáll az aspecifikus reakciók lehetősége és több hibalehetőséggel kell számolni. Megfelelő kontrollok alkalmazásával az SRBC-ből, az alkalmazott csersav minőségéből, a nyúlsavóból s az egyéb felhasznált anyagokból származó hibák kiküszöbölhetők. A HAG kiegészítő alkalmazása jelentősen növeli a specificitást. Ezen kívül szükségessé válhat a vizsgált savók, iU. a nyúlsavó SRBC-vel történő kimerítése. A titerek reprodukálhatóságát fokozhatjuk ismert titerű pozitív savókkal végzett antigéntitrálással. A szenzibilizáló elegy optimális antigénkoncentrációja csak egyedileg határozható meg, s a különböző technikával készült antigének összehasonlítása csak közelítőleg lehetséges (15). Az IHA-t a trichinellosis vizsgálatában elsőként alkalmazó KAGAN és BARGAI (6) nyulakban a 6,-15, napon, patkányokban a 15. naptól észlelte a szerokonverziót. GOLINSKA és MASLOWSKI (3) trichinellosis járványban nyert adatai szerint emberben ez a 3.-4. hétre esik. Ezek az adatok és más szerzők vizsgálatai (9, 14) is igazolják, hogy az egyes állatfajokon nyert eredményeket nem lehet minden további nélkül a másikra, vagy az emberre vonatkoztatni. Összefoglalás A szerológiai tanulmány során vizsgált 554 személy közül 82 bizonyult trichinella-fertőzöttnek. Az összesített eredmények alapján a legjobb diagnosztikus hatásfokot az IHA mutatta, ezt a KKR, majd a MP követi. Az IHA a fertőzés utáni 2. héttől, a MP a 3.-5. héttől, a KKR a 4.-5.héttől jelezte a szerokonverziót, amely az 5. hét végére gyakorlatilag mindhárom módszerrel 100%-ban kimutathatóvá vált. Az akut esetek titerértékeinek átlaga IHA tesztben 1 : 2 187, KKR-ban 1 : 320 volt. A MP a fertőzés utáni 6-12 hónapig, az IHA 9-18 hónapig adott megbízható eredményeket. A KKR-rel ilyen jellegű vizsgálat nem történt. Az IHA bizonyult a legérzékenyebbnek: 12 esetet csak ezzel lehetett kimutatni, Specificitása viszont gyengébb, mint a másik két módszeré. Egyes reakciók aspecifikus voltát hemagglutináció gátlás-