Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 10. (Budapest, 1977)

Parasit. Hung 10. 1977. Toxocarosis Dr. KOBULEJ Tibor Allatorvostudományi Egyetem Altalános Állattani és Parazitológiai Tanszéke, Budapest "Toxocarosis." - Kobulej, T. - Parasit. Hung. H). 17-28. 1977. ABSTRACT, In this review paper the author discusses literary data including also the results of his own research group concerning the life cycle of Toxocara canis, pathologic significance of migrating Toxocaralarvae, epidemiology and control of toxocarosis. Special consideration is given to the role of paratenic hosts in spreading the infection and to the characteristics of migration of larvae within the organism of the paratenic host. It is stressed that the problem of toxocarosis as an important helminthozoonosis requires increasing attention. 62 references are cited. A háziállatok toxocarosisának az okozói - a Toxocara canis (Werner, 1782), a T. mystax (Zeder, 1800) és a T. vi tu lórum (Goeze, 1782) - felé akkor fordult a helmintológusok érdeklődése, amidőn kiderült, hogy a T. canis fertőzésre alkalmas lárvái egy sor un. paratenikus gazdában is megtelepednek, de nem állapodnak meg annak valamelyik szervében, hanem hónapokon keresztül vándorolnak szervezetében. Fokozta az érdeklődést a későbbiekben az a felismerés is, amely szerint e lárvák paratenikus gazdája az ember is, továbbá, a különféle szervekbe vagy éppen a szembe és az agyvelőbe jutó lárvák súlyos, esetenként irreverzibilis elváltozások okozói lehetnek. Az érdeklődés eredményeként kibontakozó kutatás azóta már tisztázta a genus egyik képviselőjének, - a T. canisnak - a fejlődését, kórtani jelentőségét, az általa okozott igen veszélyes helminthozoonosis járványtanát, s így ma már ott tartunk, hogy ezeknek az ismereteknek a birtokában a siker reményében szervezhetjük a bántalom elleni tervszerű védekezést. Ez nem csupán egy érdekes állategészségügyi feladat, hanem a környezet védelméről szóló törvény elfogadásával minden gyakorló állatorvos törvényes kötelessége. A T. canis fejlődése A T. canis fejlődése az egészen fiatal gazdában - a kutyában - az Ascaris és Parascaris genusokba tartozó fajok fejlődésére emlékeztet. A vékonybélben élősködő férgek nőstényei igen nagy mennyiségben termelik a vastagburku, 75-95x60-75 um átmérőjű petéket. Ezek embryonálódása a talajon indul meg. Kedvező körülmények között (18-23 °C, nedvesség) 10-14 nap alatt kialakul az 1. lárva, amely nem hagyja el a peteburkot, hanem ezen belül 5-8 nap múlva vedlik és 2. stádiumú, un. fertőzésre (invázióra,) alkalmas lárvává lesz. Ez utóbbi az ellenálló peteburokban nedves, árnyékos helyen hónapokig életben marad. A gazda (kutya) leggyakrabban invázióra alkalmas lárvákat tartalmazó peték elfogyasztása által fertőződik. Amennyiben 3-5 hetes (49, 18), esetleg ennél valamivel korosabb, de 4 hónapnál nem idősebb (30) kutyakölykök fertőződnek, a vékonybélben az emésztőnedvek közreműködésével kiszabadult lárvák un. hepato-pulmonális vándorlásba kezdenek, majd a légutak, a garat, a nyelőcső és gyomor közvetítésével ismét a vékonybélbe jutnak, ahol hamar ivarérettségre tesznek szert. A fajnak a Neoascaris Travassos, 1927 genusból a Toxocara Stiles, 1905 genusba való áthelyezését 1970-ben javasolta WARREN, joggal, azon az alapon, hogy a T. canistól és a T. mystax-tól nem különbözik morfológiailag olyan mértékben, hogy az indokolná az önálló genusba való tartozást (56).