Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 10. (Budapest, 1977)
kortikoszteroid kezeléssel fogékonyságot lehetett létesíteni hörcsögben a Trichostrongylus axei és a T. colubriformis iránt (52), hörcsögben, patkányban és az erdei egérben (Apodemus sylvaticus) a csupán az egérben élősködő Aspiculuris tetraptera iránt (5), ugyanígy fehér egérben a hörcsögben élősködő Ancylostoma ceylanicum iránt (40), tengerimalacban a Nippo strongy lus brasiliensis iránt (38), kutyában az emberben élősködő Necator americanus iránt (34) stb. A Trichostrongylus colubriformis mintegy 100 napig marad életben természetes gazdájában, a juhban, a tengerimalacból viszont a 30-35. napon kilökődik. Ha a tengerimalacokban a celluláris immunválaszt thymusirtással vagy a ductus thoracicus kanülözésével korlátozzuk, a férgek ebben a gazdafajban is úgy viselkednek, mint a juhban (19). További vizsgálatok szükségesek annak a tisztázására, hogy a fakultatív gazdáknak a behatoló parazita fejlődését korlátozó reakciójában milyen a részesedése a specifikus immán tényezőknek (specifikus ellenanyagok, szenzibilizált lymphocyták) és a nem specifikus védelem tényezőinek (makrofágok, gyulladásos reakció stb. ), minthogy immunszuppressziv beavatkozásokra ez utóbbiak működése is gátlódik. Mind több kísérleti tapasztalat szól amellett, hogy a gerinces fajoknak a rájuk nézve nem specifikus élősködőkkel szembeni természetes ellenállásában szerepük van különféle immun tényezőknek, s jelentős eredményeket Ígérnek a nem specifikus gazdákban lezajló rejekciós folyamat közelebbi mechanizmusának a felderítésére irányuló vizsgálatok. A parazitákkal szembeni gazdareakció összefüggése immungenetikai tényezőkkel Csak nemrég kezdődött, s máris érdekes eredményeket hozott a parazitákkal szembeni immunválasz genetikai tényezőkkel való összefüggéseinek a vizsgálata. Az utolsó évtized immungenetikai vizsgálatainak az eredménye volt annak a felismerése, hogy az immunválaszok közvetlen genetikai szabályozás alatt állnak (33). E vizsgálatok vezettek az immun-reakcióképességért felelős Ir gének felfedezéséhez, amelyek fontos, bár közelebbről még nem tisztázott szerepet töltenek be az állatok és az ember hisztokompatibilitási típusának és egyes betegségek, illetve kórokozók iránti fogékonyságának a meghatározásában is (22, 24, 39), Régóta ismert, hogy egy gazdafajon belül lehetnek olyan csoportok, amelyek genetikailag meghatározott okokból különböző mértékben fogékonyak egy adott parazitával való fertőzés iránt. Sok adatot közöltek már a laboratóriumi állatok különféle törzsei élősködők iránti fogékonyságában észlelt, rendszerint kvantitatív jellegű különbségekről. Nemrég azonban amerikai szerzők arról számoltak be, hogy a vadon élő "white-footed deer mouse" (Peromyscus maniculatus) gazdafaj egyedeinek a Hymenolepis citelli iránti fogékonyságában "minden vagy semmi" típusú kvalitatív különbség tapasztalható (51, 52). A gazdaegyedek mintegy 75%-a még a peteürités megindulása előtt rejektálja a primer populációt és ellenáll a szekunder fertőzésnek, ezek a "responder" állatok. A gazda populáció 25%-ában azonban nem jön létre immunitás. Ezekben a "non-responder" állatokban a primer parazita populáció sokáig fennmarad, s nem csökken a fogékonyság a későbbi fertőzések iránt sem. Tenyésztési kísérletekben kimutatták, hogy a Peromyscus-egyedeknek a H. citeUi vel szembeni reakcióképességét, mint dominánsan öröklődő tulajdonságot, egyetlen Ir gén (R) határozza meg. "Responder" immúnis, állatok lymphocytáinak átvitelével a "non-responder" egyedek is védetté tehetők a fertőzéssel szemben. Ezekből a rendkívül érdekes vizsgálatokból az az ökológiai vonatkozású következtetés is levonható, hogy e galandféregfaj terjesztésében csak a Peromyscus gazda-populáció egy része, éspedig annak a genetikailag immundeficiens egyedei vesznek részt. WAKELIN-nek random egértenyészetből sikerült Trichuris muris fertőzéssel szemben immunológiailag "responder" és "non-responder" vonalakat szelektálnia (50). A válaszképesség ez esetben több gén által meghatározott tulajdonságnak bizonyult. Az immun-rejekcióra képtelen, un. "non-responder" egerek is termeltek féregspecifikus ellenanyagokat. Ez annak a jele, hogy a válaszképtelenség nem teljes, hanem a defektus a kilökődési folyamatnak egy másik szakaszán jelentkezik.
