Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 10. (Budapest, 1977)

túrájú elemekből felépült élősködő fajok a gazda erős "idegen"-felismerési reakcióját váltották ki, ami egyaránt vezethetett akár a gazda, akár a parazita, esetleg mindkettő pusztulásához, illetve reprodukciós képességének a korlátozódásához. Az ilyen társulások szelekciós hátrányba kerültek azokkal szemben, amelyekben kisebbek voltak a gazda-parazita közötti hisztokompatibilitási különbségek. A törzsfejlődés folyamán tehát csökkennek a gazda és a parazita antigén összetétele közötti különbségek. 1. ábra Az immunevolució szintjei (Hildemann, 1974) Szint Funkció Megjelenés 1. immunfelismerés allogen szövetek felismerése specifikus inkompatibilitási reakció MLC reakció memória nincs szivacsok hidrafélék korallok 2. primordiales leukocyta tipusok gyűrűsférgek sejt-közvetitett T sejtfunkció tüskésbőrűek allograft re^ekció zsákállatok korlátozott specificitás korlátozott memória immunitás 3. integrált T és B sejtfunkció sejt-közvetített és 4 láncú eUenanyag-molekulák humorális immunitás homeosztatikus szabályozás szigorú specificitás memória Az antigén különbségek túlságosan erős redukciója esetén a parazitás fertőzés már nem, vagy nem eléggé aktiválja a gazda immunrendszerét, s a parazita faj fokozott proliferációja miatt erősödhet a patogén méretű parazita populációk létrejöttének a veszélye. Az ilyen társulások szintén szelekciós hátrányba kerülhetnek a mérsékelt reakciót kiváltó társulásokkal szemben (2. ábra). 2. ábra A gazda és parazita közti immun-reakció szelekciós hatása A reakció foka A reakció következménye S/.elekciús hatás Túl erős reakció a gazdaszervezet pusztulása, szelekciós hátrány vagy a parazita pusztulása Mérsékelt reakció a parazita populáció kevéssé patogén, szelekciós előny apatogén szinten való stabilizálása Túl gyenge reakció a parazita erős elszaporodása, patogén méretű szelekciós hátrány parazita populációk kialakulása Mindaddig, amíg a paraziták patogén hatása potenciális veszélyt jelent, a gazda érdeke megkívánja bizonyos antigén különbségek fenntartását. Ennek a kis antigén diszparitásnak az lesz a hatása, hogy segíti a parazitás fertőzés megtartását a gazdára elviselhető keretek között. Ebből DINEEN (17) és DAMIAN (15) azt a nagyon jelentős következtetést vonta le, hogy a specifikus gazdákban az immunmechanizmus elsőrendű feladata a gazda-parazita kapcsolat egyensúlyának a szabályozása, nem pedig - mint hajlamosak vagyunk gondolni - a parazitákkörszájúak az összes gerinces