Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 9. (Budapest, 1976)

Kérődzőkben a cysták alakja és nagysága ugyanazon állatnak különféle szerveiből származó mintában általában eltérő volt. Szabad szemmel is látható, 2-5 mm hosszú, karcsú képleteket a nyelőcsőből vett mintákban találtunk. A szívben csaknem kizárólag mikroszkopikus nagyságú, zömök, rizsszem alakú cystákat láttunk, mig a nyelvből, a gége-garat izmokból és a vázizmokból vett mintákban általában legfeljebb l-l, 5 mm hoszszú, megnyúlt tömlőket figyeltünk meg. Kivételt képezett egy 14 éves, elhullott őz, amelynek valamennyi vizsgált szervében (szív, nyelőcső, nyelv) 2-3 mm-es, karcsú cystákat láttunk, A szokásostól teljesen eltérő képet észleltünk egy muflon nyelvének vizsgálatakor: a cysták vékonyfalúak, 1 cm átmérőjűek, borsószem alakúak, környezetükből sérülés nélkül, könnyen kiemelhetőek voltak. Vaddisznók izmaiban többnyire 1 mm-nél rövidebb, orsó- vagy körtealakú cystákat figyeltünk meg. Sarcosporidium cysták előfordulása vadon élő állatokban All at fa i a Fertőzött/vizsg ált Cystákat tartalmazó/vizsgált minták száma *í Ilot 1 Ct J d állatok száma Szív Nyelő Nyelv GégeRekesz Vázcső garat izmok izmok Capreolus capreolus 88/99 69/92 69/83 35/70 31/48 1/2 4/5 Cervus elaphus 46/59 37/53 27/46 5/20 4/18 0/1 6/7 Dama dama 39/42 39/42 1/4 1/4 1/2 Ovis musimon 12/19 9/16 4/13 5/12 4/8 0/1 Sus scrofa 12/25 10/24 4/21 1/15 0/1 Esetenként szövettani vizsgálattal általában apró, fiatal cystákat találtunk a nativ vizsgálattal negatívnak bizonyult szív-mintákban is. Megbeszélés Tapasztalataink igazolták azt a feltevésünket, hogy a háziállatokban mindennapos sarcosporidium cysták vadjainkban is gyakoriak. Adataink hasonlóak az újabb külföldi irodalomban az őzek (DROST és GRAUBMANN, 1974), vaddisznók (DROST, 1974) fertőzöttségéről közöltekhez is. A vadon élő állatok izmaiban élősködő Sa_gc_

Qfiyatlfi fajok biológiája még jórészt ismeretlen; feltehetően analóg a háziállatokban élősködő fajokéval. Utóbbiakról a közelmúltban tudtuk meg (ROMMEL, 1975; JUNGMANN és HIEPE, 1975), hogy a különféle köztigazdák (szarvasmarha, juh, sertés) izmaiban élősködő sarcosporidiumok húsevő végleges gazdák (kutyafélék, macska, ember) emésztőcsatornájában szexuális fejlődési szakaszon (gametogonia) mennek át. Ezt követően a külvilágon ellenállóképes, a köztigazda számára fertőző (sporocysta) alakban a bélsárral kiürülnek. - Fény derült arra is, hogy e parazita csoport a köztigazdában sem tekinthető általában ártalmatlan izomlakónak: morfológiai különbségektől és - elsősorban - a végleges gazda fajától függően több-kevesebb vagy éppen kifejezett pathogenitással rendelkezhet. Adatgyűjtésünk során olyan szervek vizsgálatát szorgalmaztuk, amelyekre a húsvizsgálat általában nem terjed ki, E szerveket többnyire - régi szokások jogán - vagy maga a vadász, vagy a környezetében lévő húsevők fogyasztják el. Másfelől e szervek azok, amelyek elhullott, vagy legyengült és ragadozók zsákmányává lett vadakból legvalószínűbben válnak lehetséges végleges gazdák táplálékává.