Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 9. (Budapest, 1976)
a gondolatát (PEREVERZEVA, 1966). GELLER és PETROV annak a feltevésüknek adtak hangot, hogy ". . . két trichinella-fajnak vagy változatnak, vagy legalább is törzsnek kell léteznie" (ZIMOROJ, 1963). Más szerzők is irtak trichinella-törzsekrol (NELSON és MUKHUDI, 1963; ZIMOROJ, 1963; OZERECKOVSZKAJA, 1968). Ilyen módon az utóbbi két évtizedben mind több adat gyúlt össze a különféle származású trichinella-"törzsek" eltérő invázió s képességéről, virulenciájáról és patogenitásáról az emberben és különféle állatokban. Ezzel kapcsolatban a trichinella-törzsek különböző elnevezései is megjelentek az irodalomban, úm. a "kenyai", "északi-sarki", "krasznodari" stb. törzs. A törzsek kérdésével BRITOV is foglalkozni kezdett, kihasználva azt a lehetőséget, hogy a trichinellák hím- és nőivarú egyedeit már lárvakorban meg lehet egymástól különböztetni (VILLELLA, 1966). Keresztezési kísérleteiben BRITOV különféle "törzsek"-ből nyert hím és nőstény lárvák keverékével fertőzött fehér egereket. A kísérletek eredményei arról győzték meg, hogy a sertésből származó trichinellák, amelyek egymással jól kereszteződtek, nem kereszteződtek viszont az Eurázsia vadon élő ragadozóiból származó trichinellákkal, és nehezen kereszteződtek az afrikai ragadozókból származó trichinellákkal (ún. kenyai törzs), amennyiben a pároztatás mindig kevés, nem teljes értékű utódot eredményezett (BRITOV, 1971). BRITOV (1971) végül is megállapította, hogy a háromféle eredetű (a sertésből, Eurázsia, valamint Afrika vadon élő ragadozóiból származó) trichinellák önálló varietások. A rendszertanban azonban azt a jelenséget, hogy két morfológiailag hasonló populáció egyedei nem keresztezhetők egymással, faji és nem fajon belüli kritériumnak tartják. A varietás terminus technicus ma már vesztett jelentőségéből, sőt a szisztematikusok egy része (HEPTNER, 1956; ZAVADSZKIJ, 1968) azon a véleményen van, hogy a "varietas"-t törölni kell a faj alatti kategóriák közül. Ezért BRITOV és BOJEV (1972) a BRITOV által leirt három trichinella-varietas mindegyikét faj rangjára emelte: a sertésből származó megőrizte az eredeti Trichinella spiralis (Owen, 1835) nevet, a másik kettő pedig a T. nativa Britov és Bojev, 1972, valamint a T. nelsoni Britov és Bojev, 1972 nevet kapta. Még ugyanabban az évben GARKAVI leirt egy negyedik trichinella-fajt is T. pseudospiralis Garkavi, 1972 néven. A négy faj között nincsenek jelentős morfológiai különbségek. Elsősorban abban van közöttük különbség, hogy nem, vagy rosszul keres ztezhetők egymással, mindegyiknek meghatározott ökológiai igényei és egyes jellemző tulajdonságai vannak. Másszóval ezek ún. ikerfajok (sibling species), amelyeket a rendszertanban úgy jellemeznek, mint "morfológiailag hasonló vagy azonos, de szaporodás szempontjából izolált populációkat" (MAYR, 1968). A legősibb formának a T. nativa fajt tartjuk, amely valószínűleg a miocénben, a ragadozó emlősök felvirágzásának a korában jött létre. Ebből keletkezett a pliocénben a T. nelsoni és ez utóbbiból - a sertés háziasítása idején - a T. spiralis (BRITOV, 1974). A trichinella-ikerfajok megkülönböztető tulajdonságai a) Morfológiai jellemzőik A fajok általános morfológiája hasonló. A T. pseudospiralis valamivel kisebb méreteivel tűnik ki (a hímek hossza 0, 62-0,90 mm] a többi faj hímjei 1,0-1,8 mm hosszúak; a nőstények hossza 1,26-2,10 mm, a többi faj nőstényei 1,3-3,6 mm hosszúak; a lárvák 0, 62-0, 76 mm-esek, a többi faj lárváinak a hossza 0,66-1,0 mm). A T. spiralis lárváinak a kutikulája átlátszó (a belső szervek jól láthatók), a T. nativa -Tarvákkutlkulá ja matt (a belső szerveket nem lehet felismerni); a többi fajnál k szerzők nem tesznek említést a kutikula minőségéről. A T. spiralis tokja ellipszis alakú, indexe (hosszának és szélességének a viszonya) 2, 32,6; a T. nativa tokja kerekded, indexe 1,21. A T. pseudospiralis nem képez tokot!