Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 7. (Budapest, 1974)

szűrődés látszott. A lárvák körül nem látott sejtes beszűrődőst jeléül annak, hogy állandó mozgásban voltak. Anyag és módszer A szövettani feldolgozásra szánt egereket egyenkint 5000 T. ca nis -lárvával fertőztük. Az egerek fertőzése egyedileg úgy történt, hogy a szükséges lárvamennyiséget csúcsos pohárban ülepítettük, az üledéket pedig pipetta segítségével 5 cm átmérőjű Petri-C3észe közepére helyeztük. A vizet itatós segítségével sztereomikroszkóp alatt amennyire lehetett elszívtuk és tejföllel helyettesítettük. A tejföllel elkevert lárvákat jól kikoplaltatott egerekkel felnyalattuk. A fertőzött egerek (alkalmanként 1-4 állat) kiirtása a következő ütemezés szerint történt: 2, 4, 8, 14, 19, 25 és 33 nappal a fertőzés után. Vizsgálatra kerültek valamennyi egér esetében a következő szervek; vékony- és vastagbél, vékonybélfodri nyirokcsomó, máj, lép, vese, szív (a kamrák teljes harántmetszetével), tüdő, agyvelő (kis- és nagyagyvelő; az utóbbi két szakaszán teljes harántmetszettel) és vázizom,

valamint egy egér esetében a szemgolyó. A szerveket, ill. szervrészeket 10 %-os formaldehyd oldatban rögzítettük és parafinba ágyaztuk be. A metszeteket haematoxilin-eosinnal festettük; néhány esetben a PERLS-féle reakciót is alkalmaztuk . Eredmények Az invázió 2-4. napján kiirtott egerek vékonybel

ének a sübmucosájában diffúzán, de körülírt gócok formájában is főleg neutrophil granulocytákból és lymphocytákból álló beszűrődések fordultak elő. Helyenként a tunica muscularisban is voltak hasonló jellegű beszűrődések. A submucosában itt-ott lárvák voltak. Helyenkint a bélbolyhokon a hámsejtek magvában necrobiotikus el-