Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 7. (Budapest, 1974)

sűrűségét az illető szerv 1 g-jában határoztuk meg. A szemben, a szívben és a vékonybél falában a lárvák abszolút számát állapítottuk meg. A 75 napig életben tartott egerek bélsarát 10 napon keresztül minden nap megvizsgáltuk, és a mozgó lárvákat tartalmazó petéket megszámláltuk. E műveletet úgy hajtottuk végre, hogy minden egér egy napi ürülékét kevés vízben széles Petri-csészében szélesztettük, és a petéket sztereomikroszkóp alatt megszámoltuk. Az egerek egy kisebb csoportján (30 állat) azt is tanulmányoztuk, hogy a fertőzés után mikor jelennek meg a lárvák a légcsőben, a nyelőcsőben és a gyomorban. Ez esetben az ugyancsak egyenkint 2500 lárvával fertőzött egereket ötösével a 3«, a 4., az 5-, a 6., a 7. és a 8. napon irtottuk ki. A felsorolt szervek nyálkahártyájáról vett kaparékot külön-külön Petri-csészében, vízben szélesztettük és a lárvákat sztereomikroszkóp alatt megszámoltuk. Eredmények A T. canislárvák vándorlásának dinamikájára vonatkozó adatainkat az 1. táblázat tartalmazza. Az adatokból a vándorlás dinamikáját illetően a következő tények olvashatók ki. A vékonybélben kikelt lárvák túlnyomó többsége a bél falába vándorol. A petéknek elenyésző hányadából (3,8 %) nem kelnek ki a lárvák, hanem természetes úton kiürülnek a paratenikus gazda szervezetéből. Ezeknek a petéknek 71,3%-a az első napon, 27,9 %-a a második napon távozik, a harmadik napon már csak elvétve lehet peteürülést észlelni. A májban a 2. napon kulminál a lárvapopuláció egyedsűrűsége. Ekkor azonban már a tüdőben is meglehetősen nagyszámú lárva van; az agyvelőben, vesékben, izomzatban is vannak elvétve lárvák. A 4. napon a májban lévő populáció egyedsűrüsége hirtelen csökken,a tüdőben kulminál és az agyvelőben is jelentős mértékben szaporodik; a lárvák koncentrálódása a vesékben és az izomzatban is megindul. A 8. napon további csökkenés tapasztalható