Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 7. (Budapest, 1974)

Jóllehet aokan vizsgálták a T. canislárvák vándorlásának a dinamikáját különféle paratenikus gazdákban, a jelenség még most sem tisztázott minden részletében. Irodalmi áttekintés S

PRENT (1952), aki 28 napig egereken folytatta megfigyeléseit, megállapította, hogy a T. canislárvák igen hamar eljutnak a májba, a tüdőbe, vesékbe és a vázizomzatba, majd az izomzat kivételével hamar el is hagyják az említett szerveket; 3 hétnél később már csak az utóbbiban talált lárvákat. ISCHII (1959) nem annyira a lárvák vándorlásának a dinamikáját vizsgálta, mint inkább az iránt érdeklődött, hogy a lárvák fejlődnek-e a fehér egér szervezetében történő vándorlásuk során. 0 a lárvák vándorlásának az útját a következőképpen jelölte meg: máj, tüdő és végül agyvelő vagy (!) izomzat. OSHIMA (1961a) egyenként 500 T. canis-lárvával fertőzött egereket. A programszerűen kiirtott egerek különféle szerveiből a lárvákat emésztéses eljárás segítségével gyűjtötte ki. Azt tapasztalta, hogy a lárvák túlnyomó többsége 48 óra múlva a májban és a tüdőben koncentrálódik. A tüdő benépesítésében két szakaszt tapasztalt: a lárvák első csoportja a 2-5«, második csoportja az 5-8. napon érintette ezt a szervet. A vesékben, a lépben és a szívben, szerinte, a 2-8. napig vannak lárvák. Az izomzatban a lárvák 3záma a 3-7. napig emelkedett, majd megállapodott. Vizsgálataiban az izolálható összes lárvák száma furcsán viselkedett: a fertőzés 4.napjától hirtelen csökkent, majd a 7.naptól kezdve újból emelkedni kezdett. A jelenséget a szerző azzal magyarázza, hogy "a lárvák egy része az állandó vándorlás során a kérdéses időben olyan helyen tartózkodott, amely elkerülte a figyelmét". Ezért egy másik kísérletében (1961b) vizsgálatait a gyomorra és a vékonybélre is kiterjesztette. Ez utóbbi megfigyelései révén arra a megállapításra jutott, hogy a regisztrált lárvák mintegy 5%-a a 4-6. napon újból megjelenik a gyomorban és a vékonybélben, ahonnan másodszor is vándorlásnak