Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 6. (Budapest, 1973)

tünk meg, különösen az 1. kísérletben. Ezek a különbségek nem függtek össze a féregátültetést követő peteürítés intenzitásával vagy tartamával. Megvitatás Általános tapasztalat szerint fogékony, kifejlett patkányok N. brasiliensis

szel való fertőzése után aprimer populáció egyedei a kifejlődő immunitás következtében irreverzibilisen károsodnak, ami petetermelő képességük elvesztéséhez, majd a gazdából való spontán kiürülésükhöz vezet. Brit kutatók vizsgálatai alapján a közelmúltban vált ismeretessé, hogy immúnis gazda N_. brasiliensis

szel való újrafertőzése során a szekunder populáció egyedei alkalmazkodnak a kedvezőtlen környezethez: az újrafertőzés utáni 6-9. napon fogékony patkányba való átültetésük után e férgek visszanyerik petetermelő képességüket (11, 9, 12, 10). A nippostrongylusoknak ez a "fenotipikus adaptációja" együtt jár az általuk termelt bizonyos enzimek, elsősorban az acetilkolineszteráze mennyiségének változásával, ami valószínűleg a paraziták fiziológiai tevékenységének a módosulásával kapcsolatos (2). Pogékony befogadókba átültetve az adaptált férgek immunogén hatása jóval gyengébbnek bizonyult, mint a nem adaptált nippostrongylusoké (9, 10, 3). . OGILVIE (10) megfigyelései szerint a nippostrongylusok immun adaptációjára csak akkor kerülhet sor, ha a férgek posztembrionális fejlődésük második szakaszát immúnis gazdaszervezetben töltik (ellenkező esetben a férgek az immúnis gazdából eliminálódnak). A férgek adaptációja teljesen végbemegy a lárvafertőzést követő első négy nap alatt, vagyis a parazitának a tüdőben lezajló 4. vedlését megelőző időszakban. A fenti viszonyoktól eltérőleg a dolgozatunkban leírt vizsgálatok során olyan paraziták immunogenitását hasonlítottuk össze