Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 6. (Budapest, 1973)

Eredmények Két kísérletet végeztünk összesen 101 laparotomizált és 20 kontroli-patkányon. A féreg-átültetést követő egyedi bélsárvizsgálatok során minden recipiens gazdából lehetett Nippostrongylus-petéket kimutatni, amiből a féregátültetés sikerére lehet következtetni. A műtét utáni első napokban a 9 napos féregpopulációk mindkét kísérletben intenzívebb petetermelést mutattak, mint a 40 napos populációk (1. táblázat). A fiatal férgek peteprodukciójának intenzitása azonban hamarabb korlátozódott. A 18. napon pl. 52 fiatal féregrecipiens gazda közül már csak 4-nek (8 50, 49 túlélő féregrecipiens gazdából viszont 28-nak (57 %) a bélsarából lehetett petéket kimutatni. Az 1000 lárvás provokáló fertőzés utáni 9. napon megállapított féreglelet adatait a 2. táblázat tartalmazza. Ebből kitűnik, hogy legtöbb (átlag 441+105) Nippostrongylus a kontroll patkányokban fejlődött ki. Ehhez viszonyítva a 40 napos férgek átültetésével immunizált gazdákban a féregszám (átlag 303+220) mérsékelten szignifikáns, a 9 napos férgekkel immunizált gazdákban (átlag 28+71 féreg) viszont igen erősen szignifikáns mértékben csökkent. Magas szinten szignifikáns a 9, valamint a 40 napos férgek átültetésével immunizált gazdák féregszámainak egymásközti különbsége is. A mikroszkópos vizsgálat során a féregszám mellett figyelemmel voltunk a férgek fejlettségi fokára is. Azt tapasztaltuk, hogy a 9 napos férgekkel immunizált gazdákban talált kevés Nippostrongylus fejlődése erősen korlátozódott. Emellett azonban a 40 napos férgekkel immunizált gazdákban talált jelentős számú féreg többségének fejlődése is szembetűnően gátolt volt, közülük csak kevesen mutatták a kontroll populáció egyedeinek habitusát és érték el a kontroll férgekre jellemző méreteket. A szekunder fertőzéssel szemben tanúsított immunitás mértékében az egyes csoportokon belül jelentős egyedi eltéréseket figyel2b