Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 6. (Budapest, 1973)

a gyűjtőterületeket, ezért a kisbalatoni első gyűjtésünkhöz fűzött magyarázat erre a két esetre is vonatkozik. A III. és a IV. gyűjtésünk alkalmával tapasztalt fertőzöttség a kisemlősökkel kapcsolatban mostanáig megállapított országos átlaggal (35,4 %) azonos mértékű, míg az V. gyűjtés nagyobb mértékű fertőzöttsége minden bizonnyal az előző két év kedvező időjárásiés vízállási viszonyaival magyarázható. A velencei öt gyűjtés alkalmával előkerült bolhák faji és ivari megoszlását gazdafajok szerint a 6. táblázat tartalmazza. Első gyűjtésünk eredményeképpen a rezervátum területéről kizárólag a Palaeopsylla soricis rosickyi Smit került kézre Sorex araneus, Micromys minutus pratensis és Neomys anomalus milleri példányokról; az agárdi területen is ez volt az uralkodó bolhafaj , a másik két faj alig egyhetede a Palaeopsylla példányoknak. Várható volt, hogy ahol a cickányfélék ilyen nagy számban élnek, ott többé-kevésbé specifikus bolhájuk lesz a leggyakoribb. Az viszont meglepő, hogy ezen kívül csak két faj került elő; az egyik kevés , a másik pedig csak egyetlen példányban. A faj szegénység következménye, hogy csak az alábbi társulásokat lehetett megtalálni: Ctenophthalmus assimilis Nosopsyllus fasciatus Apodemus flavicollis-on Ctenophthalmus assimilis Palaeopsylla soricis rosickyi Neomys anomalus mill

eri-n és Sorex araneus-on, mindegyiket l-l esetben;a második társulás a kisbalatoni anyagban is előfordult egy alkalommal a Neomys fodiens-en. A velencei faunisztikai adatokat néhány madárbolha-faj előfordulásával kell kiegészíteni. Kérésemre ugyanis SCHMIDT Egon több madárfaj elég szépszámú fészkét gyűjtötte be a rezervátum területéről és közvetlen környékéről"

1

"; továbbá egy molnárfecs+ Munkámhoz nyújtott önzetlen segítségéért ezúton is hálás köszönetet mondok. 196