Dr. Holló Ferenc - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 5. (Budapest, 1972)

alakitottak ki. Az euglobulin-frakció minimális különbségekkel ugyanolyan erősségű reakciókat adott, mint a teljes vérsavó. Az euglobulintól megfosztott savófrakcióval viszont mindhárom szerológiai próbában minden esetben negativ reakciókat kaptunk. A vérsavók frakcionálása preparativ agargél-zónaelektroforézissel A vérsavókat 25 frakcióra szeparáltuk. Az egyes elkülönített frakciókban az IgG és IgM globulint monospecifikus anti-IgG, illetve anti-IgM immunsavókkal mikroimmundiffúzióval mutattuk ki és lokalizáltuk a ferogrammokbah, majd minden frakciót IHApróbával ellenanyagok jelenlétére megvizsgáltunk. Három különböző, vérsavóval végzett egy-egy. ilyen vizsgálat eredményét szemlélteti a 3. ábra. Az egyszer fertőzött nyulakból származó vérsavókban az ellenanyag-aktivitást egyetlen csúcs képviselte, amely a lassú elektroforétikus motilitásu IgG területére lokalizálódott. A HA-titer maximuma az IgG görbéjének csúcsával esett egybe. Az IgM területén egyetlen megvizsgált vérsavóban sem tudtunk ellenanyagokat kimutatni /3. ábra, felső diagram/. Ugyanez volt a helyzet, akár a fertőzöttség korábbi, akár a későbbi időszakából származó vérsavókat vizsgáltunk. Az ujrafertőzés után a 20., 30. és 40. napon levett vérsavók esetében viszont az IgG lokalizáció csaknem teljes területére kiterjedően ki tudunk mutatni ellenanyagokat a ferogramokban. Az antitest-hatás ezekben a vérsavókban két maximumot mutatott, amelyek közül a nagyobb a lassúbb vándorlásu IgG csúcsának felelt meg, a kisebb viszont a gyorsabb elektroforetikus motilitásu IgG területére terjedt és az IgM lokalizációval esett egybe /3. ábra, középső diagram/. Különösen pregnánsan jelentkezett ez a mesterségesen immunizált nyulak magas ellenanyag-tartalmú vérsavójának vizsgálata során /3. ábra, alsó diagram/.