Dr. Holló Ferenc - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 5. (Budapest, 1972)

kimutatható legkisebb ellenanyag-mennyiségnek. Ennek tisztázása azonban még további vizsgálatokat igényel. össze foglalás A Taenia pisiformis /Bloch, 1780/, Gmelin, 1790 lárvaalakjával, a Cysticercus pisiformis /Bloch, l780/-szal kísérletileg fertőzött nyulakban a fertőzésre adott immunválasz folyamán termelődő immunprecipitinek lokalizációját vizsgálták agargél-immunelektroforézissel a primer fertőzöttség első 100 és a szekunder fertőzöttség első 40 napján át. Hat-hét hetes korú, 700-900 g sulyu nyulakat egyedenként 500 T. pisi fo rmis-pet ével fertőztek szájon át, majd az állatok egy csoportját 60 nap múlva 10 000 petével ujrafertőzték. A fertőzések után különböző időpontokban vett vérsavókat kettős agargéldiffuziós technikával precipitinek jelenlétére megvizsgálták, a T. pisiformis és a C. pisiformis "secretiós és excretiós antigén

"-j

eit és a sóoldatos teljes kivonatát alkalmazva antigénekként . Ismert precipitin-aktivitásu vérsavókat agargélben elektroforetizáltak, majd ezt követően féregantigénekkel és teljes nyulvérsavó ellen ható kecskeimmunsavóval, vagy anti-nyulglobulin juhimmunsavóval szemben diffundáltattak. Valamennyi megvizsgált vérsavóban az IgG globulin pozíciójának megfelelően alakultak ki precipitációs ivek az alkalmazott antigénkészitményekkel szemben. Ugy látszik, hogy a T. pisiformis-oncosphaerák inváziójára adott válaszként a nyulak által produkált precipitálo ellenanyagok az IgG immunglobulin-osztályhoz kapcsolódnak.