Dr. Holló Ferenc szerk.: Parasitologia Hungarica 4. (Budapest, 1971)

bogy a táptalajokba a tenyésztett féregfajnak a megfelelő fejlődési stádiumban levő életképes alakjait helyezzük. A bélsártenyészetből izolált 3. stádiumu fonálféreglárvákat fiziológiai konyhasóoldatban többször át kell mosni és a felhasználásig tápfolyadékba helyezve tárolni. A baktériumok és a gombák elpusztítása végett a lárvákat előzetesen különféle oldatokkal kell kezelni. A kultúrák kémcsövekben vagy nagyobb felületű palackokban készíthetők. A kémcsövekbe általában néhány ml tápanyagot és kb. 500 lárvát szoktak mérni. A tápfolyadékot megfelelő időközönként cserélni kell. A fertőzés után a kultúrákat megfigyelés alatt tartják. Ennek idejét a lárvák szaporodási üteme szabja meg. A lárvák finomabb szerkezetének megfigyelésére a tenyészetekből időnként mintát vesznek, a lárvákat fixálják, festik, majd mikroszkóppal vizsgálják. A férgek in vitro tenyésztése lehetővé teszi a férgek fejlődésének és morfológiai differenciálásának tanulmányozását, valamint adatokat szolgáltat a lárvák és a férgek tápanyagszükségletére, az egyes tápanyagok felhasználására is. Ez az eljárás különösen értékes az ember olyan specifikus parazitáinak tanulmányozására, amelyek kisérleti állatokban nem fejlődnek ki, s igy az állatok időnkénti kiirtásával morphogenesisük nem vizsgálható. Az in vitro tenyésztést mind kiterjedtebben alkalmazzák olyan vegyületek hatékonyságának vizsgálatára,amelyek ant

heimlntikumként jöhetnek szóba. Bár ezek a vizsgálatok nem helyettesithetik az in vivo kísérleteket, megelőzhetik és irányithatják azokat oly módon, hogy a kémiailag definiált táptalajokban az anthelmintikumok farmakodinamikájának a folyamatába betekintést nyújtanak. + + + Az ismertetett néhány korszerű vizsgáló eljárással elért eredmények alapján jogosan lehet, arra következtetni, hogy a kutatá-