Dr. Holló Ferenc szerk.: Parasitologia Hungarica 4. (Budapest, 1971)
tak ki, mint amik a CpK-tal szemben is kifejlődtek, és az egyes precipitációs sávok egymással teljesen összefolytak (4/B ábra). Az ellenanyagok CpK-tal végzett adszorbeálása teljesen megszüntette a vérsavók reaktivitását valamennyi antigénpreparátummal szemben. A T. pisiformis szal, illetve C. pisiformis szal mesterségesen immunizált nyulak precipitin-titere nagyon magas volt. Az antiTp, illetve anti-Cp nyulimmunsavók még az lí2 *" ^ higitásu TpK-tal, illetve CpK-tal (15 mg fehérje/ml) is jól látható precipitációs csikót alakítottak ki;a homológ kivonatokkal reagáltatva 6-9 precipitációs vonalat hoztak létre ( 5. ábra ). Megbeszélés CAMPBELL (4) mutatta ki először, hogy a T. pisiformis (Bloch, 1780) Gmelin 1790 lárvaformájával fertőzött nyulak vér savója olyan ellenanyagokat tartalmaz, amelyek e féregből készített specifikus poliszacharid-antigénnel (3) gyürüs-precipitációs próbában reagálva precipitációt hoznak létre. TRAWINSKI (31) leirása szerint preparált lárvakivonattal később SUL'C és ISZMAGILOVA (30) kapott pozitiv reakciókat a fertőzött nyulak vérsavójából ugyancsak gyürüs-precipitációs technikával. SILVERMAN (23, 24, 25) lárvaprecipitációs módszerrel tudott ellenanyagokat kimutatni. Az in vitro kikeltetett oncosphaerákat a fertőzött állatok vérsavójába helyezve, az aktiv oncosphaerák teste és az un. penetrációs mirigy secretumai körül mikroprecipitátumok képződtek, amit e szerző az élő oncosphaerák antigénhatásu produktumai és a vérsavókban lévő adekvát ellenanyagok közti reakció következményének tartott. Ilyen reakciókat legkorábban a fertőzést követő második héten észlelt, maximum 1:16-1:32 arányban higitott vérsavókban. A reakció titere azonban függött az állatok fertőzöttségének erősségétől, és esetenként pozitiv reakciók l:64-es higitásu vérsavókban is előfordultak.
