Dr. Holló Ferenc szerk.: Parasitologia Hungarica 4. (Budapest, 1971)

ra: a tetraklóretilén, genciánaibolya, beféniumhidroxinaftoát, fenotiazin, ujabban a ditiazaninjodid (Dilombrin, Telmid). Számos közleményben olvashattunk a tiabendazol igen jó terápiai effektusáról is (Mintezol). Parazitológiai laboratóriumunkban 1955-től 1966-ig 10 alkalommal mutattunk ki emberi székletből Trichostrongylus colubrifor- mis-petéket. A 3 góc Felsőzsolca, Encs és Szendrő község volt, a fertőaött gyermekek a falu szélén a juhlegelőn játszottak. Számottevő klinikai tünetek egyik esetben sem voltak észlelhetők. Pertőzött eseteink több mint 75 %-át 1966-1970. között észleltük. Ezek évenkénti megoszlása az alábbiak szerint alakult: Év • 1966. 1967. 1968. 1969. 1970. Össze sen Pozitiv esetek száma 7 1 4 11 14 37 Az eddigi sporadikus eseteinkkel szemben meglepőnek hatott számunkra a bogácsi (1966-68.) és az abaujszántói (1970.) endémiás góc felderitése. A bogácsi gócra egy 56 éves - erős májkárosodással 1966-ban belgyógyászati osztályon kezelt - trichostrongylosisos nőbeteg irányította a figyelmünket (MIKLER - VILIMSZKY, I968). A helyszínen történt epidemiológiai, majd az azt követő laboratóriumi vizsgálatokkal ujabb 5 esetet derítettünk -fel. Az első pozitiv lelet birtokában kezdtük meg a széles körű szűrővizsgálatokat Bogács községben. A további felderített 5 eset közül 4 szoros kapcsolatban volt az első fertőzött esetünkkel, mivel az utóbbiban szereplőnek leánya, unokája és az unoka- játszópajtásai voltak a szűrővizsgálatok által felderített uj fertőzöttek. E zárt góctól távolabb eső fertőzött egyén a falu szélén levő cigánytelep ifjú lakója volt. A fertőző forrást kutatva szembetü-