Dr. Holló Ferenc szerk.: Parasitologia Hungarica 3. (Budapest, 1970)

protozoológiát, a helmintológiát és az entomológiát egyszerre kellett megtanulnia és művelnie. Részt vesz a haemorrhagiás nephroso-nephritis természetes fertőző góc kutatásában, ezzel mintegy az első magyar zoológusok egyike,aki a természetes fertőző góc kutatásaiból kiveszi részét. Ezen felül maradandó értékűt alkot azzal, hogy a katonai táborok légyvektor-szerepét kutatja. Közleményében az emberi bélcsatornában élő közönséges baktériumfajok egész sorát mutatja ki a táborokban fogott legyekből. Az egyik laktanya vízvezetékében ritka Chironomusszennyezettséget ismer fel,és azt fel is számoltatja. Helmintológiai szűrővizsgálatokat végez és ezek eredményeit közreadja. 1957-ben lépett át a Fővárosi Közegészségügyi és Járványügyi Állomáshoz, ahol évekig a parazitológiai osztályon dolgozott, majd később a fertőtlenítő osztály rovartani laboratóriumának lett a vezetője. Szakmai munkája itt teljesedett ki. A rutin parazitológiai vizsgálatok mellett,melyek éveken át 20000 körül mozogtak, tudományos igényességgel megirt munkákat közöl protozoológiai és entomológiai tárgykörből. Több ember helyett dolgozik. Közben arra is jut ideje, hogy az egészségügyi középkáderek (labor, asszisztensek, közeg, ellenőrök) és az alsó káderek (egészségőrök, fertőtlenítők) oktatásában is oroszlánrészt vállaljon. Éveken keresztül heti 30-40 órát oktat s közben kutat, irja közleményeit s ellátja a rutin munkákat. Tudományos munkássága sokrétű, sokoldalú képzettségről tesz tanúbizonyságot. Munkáit a megfontolt precizitás és a sokoldalú, alapos tudás jellemzi. Elsőként közöl Budapestről adatokat a szájban élő protozoonokról, a Trichomonas tenax-ról és az Entamoeba gingival

is-ról. Vizsgálja Budapest bélprotozoon-fertőzöttségét és a Trichomonas hominis gyakoriságát. Ezeknek a munkáknak a munka- és időigényességéről csak annak van fogalma, aki szintén végzett ilyen jellegű vizsgálatokat. Egy-egy munka elkészültéhez többezer személy többszöri átvizsgálására s az egysejtűek tenyésztésére van szükség, amelyek napi több órát elvesznek a kutató idejé-