Dr. Holló Ferenc szerk.: Parasitologia Hungarica 3. (Budapest, 1970)

nek ahhoz, am ig a ma modernnek, újnak tartott anthelmintikumok hazánkban io forgalomba kerülnek.Hosszú a sora azoknak a gyógyszereknek, amelyekről a szakirodalomból tudjuk, hogy beváltak, a kísérletek veget értek, ennek ellenére nálunk még nem jelentek meg. Legalább olyan problematikus a mennyiség kérdése is. Egyes időszakoktól eltekintve a folyamatos gyógyszerellátás akadozik. Legtöbbször éppen akkor van hiány, amikor tőség kellene. Mint gyakorlati példát, a májmételykórt szeretném említeni.. Az engedélyezett gyógyszerek közül a legkorszerűbb a Trinoin, amelynek a forgalmi engedélyét csaknem két évvel ezelőtt kiadtuk. Ennek ellenére ez a gyógyszer egyáltalán nerc került még forgalomba. A tudomány szintjétől való elmaradás másik okaként szervezési kérdésekre utalok. Az uj tudományos eredmények elhangzanak előadások formájában és megjelennek közleményként a Magyar Állatorvosok Lapjában. A gyakorló állatorvosnak viszont egyre több a munkája, és ennek arányában egyre csökken az ideje. Mivel a parazitózisok zöme a leggyakrabban nem jár manifeszt, klinikai tünetekkel, az ellenük teendő lépéseket a drámai, súlyos járványokat okozó egyéb betegségekkel való törődés háttérbe szoritja és nagyban korlátozza. A parazitózisok okozta kár viszont az egyre nagyobb számú és egyre koncentráltabb állattelepek létrejötte következtében nem csökken, hanem szaporodik. Ha tehát a parazitás fertőzőttségek területén is haladást akarunk elérni, akkor a védekezés szervezése utján ezt a munkát is be kell építeni az állatorvos munkaidejébe, munkarendjébe. Ha most megvizsgáljuk a fejlődés érdekében végrehajtandó teendőinket, ezek az előbb elmondottakból adódnak is. A gyógyszerkérdés megoldása nehéz. A gyógyszer-előállitásban a gyárak elsősorban a rentabilitásra törekednek. Ebből adódik, bogy azoknak a gyógyszereknek a termelése, forgalmazása, amelyből csak kisebb mennyiség szükséges, mindig nehezebben megy.