Dr. Kassai Tibor szerk.: Parasitologia Hungarica 2. (Budapest, 1969)

Összefoglalás Összesen 151, genetikailag nem ellenőrzött Uj-Zéland-i nyúlon (53 donor és 98 recipiens) végzett négy kisérletben sikerült a különböző erősségű Cysticercus pisiformis fertőzöttség során nyulakban kialakuló immunitást a fertőzés után 28, 30, 59 és 62 nap múlva vérsavóval vagy nyirokcsomó sejtekkel fogékony recipiensekbe átvinni. A kísérletekben a recipiens állatok egy csoportjának sejteket adtunk i.p., a másiknak vérsavót i.V., a harmadikat kontrollnak hagytuk, majd ezzel egyidŐben mindhárom csoportot 300 vagy 500 T. pisiformis petével fertőztük. A védettség mértékét az állatok 26-28 nap múlva történt leölése után a kifejlődött cysticercusok száma, valamint a kórbonctani elváltozások jellege alapján Ítéltük meg és számszerűen az un. védettségi százalékkal jellemeztük. A vizsgálatok alapján megállapítható volt, hogy: 1. a T. pisiformis petékkel fertőzött nyulak ellenanyag-tartalmú vérsavó jávai fogékony állatok a szimultán fertőzéssel szemben passziv védelemmel ruházhatók fel; 2. az immunszérummal létesíthető védettség mértéke a donor állatok fertőzése után bizonyos idő múlva csökken: a fertőzés után 28 és 30 nap múlva nyert vérsavók erősebb védettséget alakítottak ki (vf = 94,7, illetve 94,8 %), mint az 59 vagy 62 nap múlva vett vérsavók (vf = 54,6, illetve 56,2 $); 3. a vérsavóval létesített passziv immunitás csupán az esetek kicsiny részében abszolút, de a kontrollokhoz viszonyítva szignifikánsan csökkenti a kifejlődő cysticercusok számát; 4. rezisztencia alakitható ki a fertőzött donorok nyirokcsomó sejtjeivel is: a sejtekkel végzett kezelés jelentősen csökkentette a recipiensekben kifejlődő cysticercusok számát; 5. a donorok fertőzése után az 59* napon nyert sejtekkel erő-