Dr. Kassai Tibor szerk.: Parasitologia Hungarica 2. (Budapest, 1969)

szerint csak a cysticercusok számát redukálta jelentősen, egy részük kifejlődését azonban nem akadályozta meg. Ugyanazzal a sejt-mintával oltott állatokban kialakult védettség mértékében az egyedi különbségek még kifejezettebbek voltak, mint az im­munszérummal létesített passziv védelem esetében. Mivel a kí­sérletek genetikailag nem izolőg donor-recipiens rendszerben történtek, ezek a különbségek feltehetően a sejtátvitelt köve­tően kialakuló homograft reakciónak tulajdonithatók. Ez játsz­hatott szerepet abban, hogy a II. kisérletben sejtes elemekkel nem tudtuk az immunitást átvinni. A kisérlet sikertelenségét azonban magyarázhatjuk azzal is, hogy ebben az esetben lényege­sen kevesebb sejtet adtunk a többi kisérlethez viszonyítva. Ez a sikertelen kisérlet mindazonáltal hasznos kontroll volt, mi­vel nemcsak azt tette valószínűtlenné, hogy a szenzibilizáló­dott donorok nyirokcsomó sejtjeiben lévő kész ellenanyagok sze­repelnek az immunitás mediátoraként, hanem egyúttal kizárta an­nak a lehetőségét is, hogy a recipiensekben kialakult védettség nem a donorokból átvitt sejtek specifikus immun funkciójával, hanem esetleg általuk a recipiensben okozott valamilyen más, a parazitára nézve nem specifikus áthangolódással van kapcsolat­ban. Ez utóbbi lehetőség ellen szól az a tény is, hogy az egy­azon sejtmintával oltott recipiens állatok között előfordultak olyan egyedek, amelyek a kifejlődött cysticercusok száma és a kórbonctani elváltozások tekintetében a kontrollokhoz viszo­nyítva semmilyen különbséget sem mutattak.Ezeknek a kérdéseknek a végleges eldöntése azonban még további vizsgálatokat igényel. Jóllehet vizsgálatainkat viszonylag nem nagy számú állaton vé­geztük, az eddigi kísérletek eredményei arra engednek következ­tetni, hogy a nyulakban a T. pisiformis oncosphaerák támadásá­val szemben kialakuló immunitás nemcsak keringő ellenanyagok­kal, hanem lymphoid sejtekkel is átvihető. Mivel a donorok fer­tőzése után 28 és 30 nappal a vérsavóval, az 59. napon pedig sejtes elemekkel lehetett a recipiensekben a legerősebb védett­séget kialakítani, feltételezhetjük, hogy a fertőzöttség korábbi időszakában a humorális ellenanyagoknak,a későbbi időszakban pe­dig a sejtekhez kötött faktoroknak tulajdonitható nagyobb szerep.

Next

/
Oldalképek
Tartalom