Dr. Kassai Tibor szerk.: Parasitologia Hungarica 2. (Budapest, 1969)
nyező idült produktiv gyulladás ( hepatitis traumatica •chronica cysticercosa ) jelei voltak láthatók fonálszerű, szürkésfehér, kanyargós hegek formájában. Az idült produktiv gyulladás folyamán sarjadzó kötőszövet szürkésfehér sávok és vonalas rajzolatok alakjában annyira sürün átszőtte a parenchymát, hogy minden állatban többé-kevésbé kifejezett általános májcirrhosis ( cirr hosis hepatica diffusa ) alakult ki. A máj savóshártyája is az idült gyulladás jeleit mutatta, ami rendszerint abban nyilvánult meg, hogy a májat boritó hashártya nagy kiterjedésben vagy kisebb-nagyobb foltokban tejüvegszerüen vagy inszerüen megvastagodott ( perihepatitis chronica fibroplastica ), vagy pedig bolyhos növedékek képződtek rajta, olykor igen sürün elszórva ( perihepatitis chronica villosa ). Nem ritkán a máj felületén és a parenchymában egyaránt kölesszemnyi-borsónyi gócok fordultak elő, amelyek SZÍVÓS kötőszövetbe zárva sárgásfehér sajtos anyagot tartalmaztak. A kontroll állatok májának felületén a megvastagodott savóshártyán gyakran fordultak elő a hasüregbe kivándoroltakkal teljesen megegyező cysticercusok vékony kötőszöveti tokkal körülvéve. A sejtekkel vagy az immunszérummal oltott állatok mája a nem immunizált kontrollokkal ellentétben a fertőzés utáni 26-28. napon igen változatos képet mutatott. A májból már kivándorolt lárvák okozta szövetsérülések reparációjának eredményeként fellelhető vonalas rajzolatokon és fonálszerű hegeken kivül sajátságos elváltozások alakultak ki, amelyek közül a legjellegzetesebbek a következők voltak: a/ tüszurásnyi, gombostűiéjnyi, sárgásfehér kerek féregcsomócskák , amelyek vagy néhányadmagukkal, vagy százszámra foglaltak helyet a máj állományában, mégpedig nemcsak a burok alatt, hanem a mélyebb rétegekben is. Ilyen gócokat néha a mesenterialis nyirokcsomókban is találtunk; b/ feketevörös vagy szürkésvörös, 1-2 mm átmérőjű, rövid „ heveny járatok ", amelyekben vérbe és szövettörmelékbe ágyazottan olykor a vándorló cysticercusok szabad szemmel is felismerhetők voltak; c/ feketevörös anyagba ágyazottan cysticercusokat tartalmazó, 1-2 mm átmérőjű rövid „ félheveny járatok ", amelyeket haj szálvékony-, fehéres kötőszöveti sáv szegélyezett; d/ sár-
