Dr. Kassai Tibor szerk.: Parasitologia Hungarica 2. (Budapest, 1969)

chinellosis csökkenését és hozzájárulhatunk az emberiség számára oly veszélyes betegség fokozatos megszűnéséhez. összefoglal-ás  szerző áttekintést ad a trichinellosis magyarországi jelentőségéről. Az 1891 óta Magyarországon észlelt összesen 54 járványeset folyamán 536 ember betegedett meg és 18 (3,3 fi) halt meg trichinellosisban. (Röviden ismerteti az 1964-es legnagyobb járványt.) A Magyarországon eddig több szerző által vizsgált, összesen 1141 emberi hullából származó rekeszizom közül 18 (1,5 fi) bizonyult kis fokban fertőzöttnek. A sertés trichinellás fertőzöttségéről 1891 óta vannak adatok: egyrészt az itthon levágott, másrészt a régebben exportált sertésekben többször mutattak ki trichinella-lárvákat. A statisztikai adatok szerint a hazai sertésállomány trichinellás fertőzöttsége alacsony. A trichinellák természetes gazdái és terjesztői Magyarországon is a vadon élő emlősök, elsősorban a rókák. A róka trichinellás fertőzöttsége átlagosan 5 fi-oa t a vaddisznóé 0,5-1 fi-oa. A kutya és a macska fertőzöttsége a Hajdú-Bihar megyei enzootiás területen 2 fi-oa volt. Az emberi megbetegedések forrása a legtöbb esetben a téli házivágás utján levágott sertés, ritkábban lőtt vaddisznó húsából készült kolbász. A sertés fertőződése legtöbbször vadon élő emlősök, főként rókák hulláinak felfalása utján következik be. 1962 óta bevezettük a közfogyasztásra levágott sertések húsának kötelező trichinella-vizsgálatát. Az évente levágott kb. 2,5 millió sertés húsát 35 trichinella-vizsgáló laboratóriumban 130 technikus vizsgálja meg. A házivágás utján levágott évente kb. 3 millió sertés vizsgálata azonban nem kötelező. A lakosság fertőződésének a veszélye tehát továbbra is fennáll, annál is inkább, mivel a házivágás alkalmával levágott sertések húsának kb. negyed részét kolbásznak szokták feldolgozni, és azt olyan állapotban fogyasztják, melyben a trichinellák fertőzőképesek