Dr. Kassai Tibor szerk.: Parasitologia Hungarica 2. (Budapest, 1969)

dóriképpen 10 éven át végzett vizsgálatainak eredményeit tartalmazza, legrészletesebben tárgyalja a Plasmodium-fajok schizogoniáját és sporogoniáját. Könyvével a Mészáros-dijat nyerte el. A kinin-profilaxissal végzett kísérleteiről jelent meg ugyanebben az évben egy dolgozata. 1911-ben, főnöke nyugalomba vonulásakor, az Orvosi Kar meghívására elfoglalta a belgyógyászati tanszéket. 1913-ban az Orvosképzés-ben „A malária kór- és gyógytana" cimen könyvterjedelmű közleményben foglalta össze a malária kórokozóiról, tünettanáról és gyógykezeléséről szóló saját és más kutatók vizsgálataival megállapított akkori ismeretanyagot. A világháborúban igazgatója volt az uj Pasteur-intézetben berendezett 500 ágyas hadikórháznak, és vállalta a fáradságos teendőket az Erdélyi Rokkantügyi Hivatal belgyógyászati felügyelőjeként. 1917-ben és 1918-ban megjelent 2 dolgozata az Anopheles és az ember malarias fertőzését befolyásoló körülményekről, amelyek 1921-ben német nyelven is közlésre kerültek. 1921-ben, a Kolozsvári Egyetemnek Szegedre való áthelyezésekor átköltözött az uj székhelyre. Klinikájának az akkori szűkös viszonyok között sok fáradozással otthont teremtett a szegedi fémipari-iskolában. JANCSÓ Miklós tudományos munkásságával nemzetközi elismerést vivott ki. Sajnálatos, hogy a JANCSÓ utáni - leginkább közkézen forgó - hazai malária-irodalom mostohán kezeli JANCSÓ saját korában világirodalmi szinten nyilvántartott megállapításait. Ezen bőséges irodalmi hagyatékból elsősorban azon kísérletes vizsgálatokat kell kiemelnünk, amelyek a malária fertőzöttség .létrejötte és a környezeti hőmérsékleti értékek közötti összefüggések megállapítását célozzák. E vonatkozású értékelései ma is helytálló magyarázatát adják a malária-epidémiákban jelentkező periodicitás jelenségnek. A külső hőmérséklet és az endo-