Dr. Kassai Tibor szerk.: Parasitologia Hungarica 2. (Budapest, 1969)

sültek olyan intézmények, ahol a parazitáknak nemcsak morfológiájával, rendszertanával, hanem biológiajávai, biokémiájával, epidemiológiájával, terápiás és immunológiai viszonyaival, valamint az ellenük való védekezés kérdéseivel is foglalkoztak. Hazánkban a humán parazitológia fejlődése elméleti és gyakorlati sikon egyaránt az Országos Közegészségügyi Intézet Parazitológiai Osztályán indult meg. A hazai humán parazitológia kibontakozását elősegítette, hogy LŐRINCZ professzor személyében olyan kiváló vezetője akadt, aki az adott viszonyok között a lehetőségek teljes kiaknázásával nemcsak hogy megteremtette a parazitológiai kutatások alapjait, hanem szorgalmas, kitartó munkásságával rövid idő alatt olyan eredményeket produkált, melyek nemzetközi elismerést is arattak. Elég itt csak röviden utalnom a malária, az entamoebosis, az ancylostomatosis, az echinococcosis, az enterobiosis, az ascaridosis stb. terén folytatott, valamint a házilégy biológiai és ökológiai viszonyaira vonatkozó kiterjedt vizsgálatainak eredményeire. Az ancylostomatosis eradicatioját célzó kutatásai és szervező munkája eredményeként autochton esetek hazánkban ma már nem fordulnak elő. 1935- ben jelent meg a fiatal kutatónak ma már szinte klasszikusnak számitó Parazitológia cimü könyve, amely a hazai humán parazitológia első modern összefoglalásának tekinthető. E könyv nemcsak alapokkal ismertetett meg, hanem gyakorlati útmutatásokat is adott és már abban az időben felvillantotta a humán parazitológia perspektíváit. 1936- ban a szegedi Tudományegyetem orvosi kara meghivta az ifjú tudóst a közegészségtani-kórtani tanszékre tanszékvezető egyetemi tanárnak. Szegedre távozása nagy vesztesége volt intézetének és a magyar parazitológiának is. Bár a szűkebb értelemben vett parazitológiától eltávolodott, de egyéb irányú tudományos munkásságát ezután is folytatta. LŐRINCZ professzor további életútjának a háború után nehéz állomásai következtek, ő azonban szilárdan helytállva megbirkó-